Vandra Attila : Devla 31: Büdös cigány kurva, menj vissza oda, ahonnan jöttél!

A Szentirmay házaspár Tölgyesen kezdi tanári pályafutását, nászútról érkeznek. A kezdeti pozitív fogadtatás után, ismét felhők jelennek meg. Sőt, egy választási kampányba csöppennek… *

 

Büdös cigány kurva, menj vissza oda, ahonnan jöttél!

 

 

Már hétfőn délben jelentkezett Kovács Pista.

Ahogy parancsolta, utána néztem Szentirmaynénak. Most a nyáron házasodtak össze a férjével. A Seychelles-szigeteken voltak nászúton.

Azt a… Velence nem is volt elég? Van, amit a tejbe aprítaniuk!

— Eladtak egy kolozsvári házat, annak az árából vették meg azt a felső-tölgyesit, ahol most laknak. Maradt pénzük a nászútra.

Na, még ilyet se hallottam! Mindenki megy el faluról, ők pedig…

— Beszéltem a szomszédokkal, jóban vannak velük. A tanári karból többen mondták, hogy végre lesz valaki a községházán, akinek fontos az iskola, mert fel kellene újítani. Eddig mindig akadt fontosabb befektetés.

Ez fontos információ. A szülők?

— A diákjai imádják — átvillant egy kétes mosoly Kovács Pista arcán, majd témát váltott. — Felhívtam a Brassói Gazdasági Líceumot. Ott érettségizett. A volt osztályfőnöke szerint jó tanuló, de visszahúzódó volt, nem ivott, nem drogozott vagy cigarettázott, csínyekkel nem vonta magára a figyelmet. Az egyetemre is telefonáltam. Közepesen tanult, egyetlen vizsgáját halasztotta. Hobbyja a zene.

— Semmi, amibe bele lehetne kapaszkodni — sóhajtott Béldi, majd a férfi szemébe nézett. — Te valamit elhallgatsz, gazember! Miért akar polgármester lenni? Kik a támogatói? Mivel magyarázható, hogy ennyien megszavazták?

— Tanárkollégáinak azt vallotta, hogy esze ágába sem jutott volna, ha nem kérik meg. — vigyorgott Kovács Pista — Megszereztem a támogatóinak a listáját — nyújtott át egy többoldalas fénymásolatot.

Felsőtölgyesről Căldărar, Marsavela, Racoţi, Gândac, Borzos, Lingurar, Fierar. Alsótölgyesről Ötvös, Budi, Karácsony, Szappanos, Füstös, Gerebenes. Ez a nő cigány? És egyetemet végzett?

— Angol-német szakot. Hat nyelven beszél. Romani, magyar, román, német, angol és olasz. Egy nyugdíjas operaénekesnőnél lakott, aki tudott olaszul.

— A büdös kurva anyját! Adj diplomát a cigány kezébe, és máris uralkodni akar! — fakadt ki a polgármester. — De hiszen itt vannak a listán gábor és üstkészítő cigányok is. Egy éve még ki kellett hívni a rendőrséget, amikor a két klán összekapott. Most közösen támogatják?

— Azt hallottam, hogy Antonescu unokaöccse összetűzött egy cigány kölyökkel, aki beverte az orrát. Szentirmayné viszont ahelyett, hogy az áldozat védelmére kelt volna, még őt vonta felelősségre.

Varjú varjúnak nem kaparja ki a szemét! A cigány az cigány marad.

— Ezt vágta a fejéhez a gyerek anyja is. Nagyon összeszólalkoztak. Ám a cigánykölyök sem akárki, Căldărar Vasilenak, az üstkészítők bulibasájának[1] az unokája. Szentirmayné Alsó Tölgyesen született, gábor cigány családból. Ám szülei elköltöztek, amikor két éves volt. A napokban a két klán békét kötött. Arra kérték, vállalja el a jelölést, hogy a második fordulóban ígéreteket csikarjanak ki a leendő polgármestertől, akit majd támogatnak.

— Amit az elnökválasztásokon csinál az RMDSz… és volt, amikor mi billentettük át a mérleg nyelvét.

— Pontosan! Szentirmaynét meggyőzték, hogy elvállalja, de volt egy feltétele: ő nem tart választási beszédet, és a képét ne akasszák ki minden villanyoszlopra. A két bulibasa pedig házról házra járta végig a cigányokat, és meggyőzték őket.

— Akkor vegyük számba, kire számíthatunk — vette kézbe az ügyet a polgármester. — EMNP?

— Román ellenféllel szemben ha Lemhényi személyesen nem is, de a szimpatizánsai megszavazták volna önt. De Szentirmaynak hívják, és magyarul tanít. Az RMDSz szavazótáborából is mellé állnak majd egyesek, például Balogh Ádám, egyes tanárkollégái, akik szülőket győzhetnek meg…

A románok vajon a magyart, vagy a cigányt szavazzák meg?

— Nem vagyunk már 1990 márciusában! Kéjesen élvezem majd, miként fog Antonescu a bozgor megszavazására buzdítani — élvezkedett Kovács Pista. Tehát az első dolgunk, Mineaval és Antonescuval egyezséget kötni!

Mintegy vezényszóra, megszólalt a polgármester mobilja.

— Antonescu — kacsintott, majd felvette.

Kovács Pista türelmesen megvárta a beszélgetés végét. Már az elejtett szavakból is kivette a lényeget. Antonescu elvállalta, hogy „beszervezi” Mineat. Akkor pedig sima ügy lesz. Felemelt hüvelykujjal gratulált a polgármesternek, és távozott. Béldiné már nem volt annyira feldobva.

— Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók! Nem tetszik nekem ez a szövetség.

— Elvégzi helyettem a piszkos munkát! — vigyorgott Béldi.

 

Szentirmay Erzsébet álmos-morcosan ébredt a telefoncsörgésre.

Ki a franc telefonál ebben az órában?

— Biztos a választási eredmények miatt…

— Nem ér rá holnap reggel? Mit számít, három vagy öt százalék? — morgott, és fejére húzta a paplant. Ez nem akadályozta meg, hogy ne hallja férje hitetlenkedő hangját.

Mi történt? tekintett ki álmosan a paplan alól.

Te vagy Béldi ellenfele a második fordulóban. 27,2% szavazott rád!

Ettől azonnal kiment az álom a szeméből. Ijedten könyökölt fel.

Jaj, ne!

Nem léphetsz vissza! Azért vállaltad el, hogy a faluban lássák, hogy a romákat is emberszámba kell venni. Ha visszavonulsz, még több rosszat csinálsz azoknak, akik megbíztak benned. Végigcsinálod! Béldi majd ujjonghat, de az tény marad, hogy egy romát, méghozzá egy nőt sokan megszavaztak. S ha a gadzsók közt is akad, aki téged választ… ezt vállalnod kell!

— Te el tudod képzelni, mi következik most? Cigány kontra gádzsó!

Hátha mégsem?

Hiába reménykedett. A falu megtelt „Jos cu ţiganii împuţiţi” feliratokkal, majd a magyar fordítás is „Le a büdös cigányokkal!” követte. Egyik éjjel egy k? verte be a Szentirmayék ablakát. Egy papírba csomagolták. Azt írta rajta: „Büdös cigány kurva, menj vissza oda, ahonnan jöttél!”

A második forduló előtti szerdára kitűzött jelöltvita napján a falut ellepték a rendőrök. A főtérre eszkábált pódium köré sokan odagyűltek, románok és magyarok. A megjelenő kisszámú romát a rendőrök azonnal külön terelték. A két tábor címkézni kezdte egymást.

Béldi János Kovács Pistával, Antonescuval és Mineaval beszélgetve várta ellenfele megjelenését. Szentirmaynénak híre-hamva sem volt. Amint az akadémiai negyedóra letelt, Béldi kijelentette:

Szerintem hiába várunk. Ide sem meri tolni a képét! Kezdjük meg!

— Tegyük fel a himnuszt, az elcsendesíti a tömeget egy kicsit, mielőtt meghallgatnak — ajánlotta Antonescu. Így hát a hangszóróból felhangzott:

 

Deşteaptă-te, române, din somnul cel de moarte,

În care te-adânciră barbarii de tirani!

Acum ori niciodată croieşte-ţi altă soartă,

La care să se-nchine şi cruzii tăi duşmani![2]

 

Majd a Székelyhimnusz dallamán vezette Csaba királyfi győzelemre népét. A jelenlevők kórusban énekeltek. Amint mindkettőnek vége lett, Béldi odament a mikrofonhoz. Felsorolta, mi mindent valósított meg a faluban, mióta polgármester. Végül így folytatta:

Akarjátok-e, hogy folytassam a munkát, a falu érdekében?

— Igen! — kiáltották többen.

— Vagy inkább kárba vesszen minden eddigi erőfeszítésünk?

Nem!

Amit látjátok, ellenfelem annyira gyáva, hogy ide sem merte dugni az orrát. Még egy plakát sincs róla a faluban. Minek? Szavazótábora olvasni sem tud rendesen! Programja sincs! Mit védett volna meg? Elmondom én, mit tenne: a falu pénzéből segélyeket osztogatna az ingyenélőknek! A munkaképes koldusoknak! A tolvajoknak! Ez akarjátok?

— Nem!

— Románok és magyarok! Össze kell fognunk, hogy megmentsük a községet! Átadom a szót Antonescu Gheorghe úrnak!

Toţi suntem români! Noi suntem aici pe veci stâpâni! [3] — kiáltotta el magát, majd hatásszünetet tartott.

— Akarjátok, hogy a község tolvajok prédájává váljék? Ugye nem?

Nem! válaszolta a tömeg.

— Akarjátok-e, hogy ebek harmincadjára jusson, amit az utóbbi években verejtékes munkával és áldozatokkal megvalósítottunk?

Nem!

Akartok-e a tolvajok szolgái lenni?

— Nem!

— Akarjátok-e, hogy a törvényesség helyét anarchia vegye át?

— Nem!

— Nekünk — rendes embereknek — össze kell fognunk! Akarjuk-e, hogy a cigányok prédájává váljék szűkebb hazánk?

— Nem!

— Akkor fogjunk össze! Mindannyian ennek az országnak állampolgárai vagyunk! Mindannyian igaz románok! Énekeljük el az Egyesülés Hóráját![4] — Megadta a hangot, de azonnal felhangzott a hangszóróból is:

 

Hai să dăm mână cu mână

Cei cu inima română…

 

Ének közben megfogta Béldi kezét és felemelte, majd Mineanak is intett, hogy csatlakozzon. Azzal fejezte be:

— Szavazzunk Béldi Jánosra! Le a cigányokkal! Községünk nem lehet a tolvajok prédája!

A szónoklat közben a pódium mellé érkez? sz?ke fiatal férfi türelmesen megvárta a végét, csak azután ment fel.

— Kicsoda ön? Mit akar? — förmedt rá Antonescu.

— Szentirmay El?d vagyok. A rendőrök az előbb igazoltak. A feleségem üzenetét hoztam. Három nyelven szeretném felolvasni.

Bár kissé távolabb állt a mikrofontól, a hangszórók hallhatóvá tették a hangját. Fütty fogadta. Minea lépett a mikrofonhoz:

— Hallgassuk meg! Mutassuk meg, hogy úriemberek vagyunk! Ha befejezte, még lesz alkalmuk kifejezni nemtetszésüket!

Szentirmay megvárta, míg a zaj némileg elült, majd olvasni kezdett:

Doamnelor şi Domnilor, hölgyeim és uraim, rom unt romni!

Egy-egy bekezdést előbb románul, majd magyarul, végül romani nyelven mondott el, csak utána tért át a következőre:

— Nem láttam értelmét részt venni ezen a vitán. Polgármester-választásra készülünk. Vasárnap eldől, ki lesz a következő négy évben községünk ügyeinek fő intézője; honnan szerez pénzt, miként osztja be, mire költi el, melyek a prioritások, mert mindenre nem lesz; a polgármesteri hivatal mit enged meg, és mit tilt meg a községben. Ki lesz az, akihez fordulunk ügyes-bajos dolgainkkal, milyen segítőkészen és operatívan intézik kérvényeinket, papírjainkat stb. Az erre rátermettebb embert keressük! Önöknek el kell dönteniük, továbbra is bizalmat szavaznak neki, vagy változást igényelnek.

Nem kell ott lennem, tudom, Béldi János, falunk jelenlegi polgármestere elsorolta, mi mindent valósított meg az utóbbi években. Nos, ha őt választják, feltehetően ezt fogja folytatni, ugyanebben a szellemben. Bárki kerülne a helyére, másképpen tenné, mert másképp látna sok mindent, változnának a prioritások. Ha úgy gondolják, sok mindenre nem jutott pénz, másképpen kellene, lehet?séget kellene adni a változásnak. Egy más szemléletnek. Például az iskolát kellene felújítani, hogy gyermekeink más körülmények között tanuljanak. Erre az utóbbi tizenhat évben nem került pénz.

Bárki lesz a polgármester, ugyanazokat a törvényeket kell betartania, ugyanazok lesznek a jövedelemforrásai. Döntsék el önök, hogy az, ami itt ma elhangzott, arra adott választ, ki tud több pénzt szerezni, és jobban gazdálkodni vele, vagy csatára hívták önöket? Kérdezzék meg azokat, akik ismernek, tanárkollégáimat, diákjaimat, szomszédjaimat… én nem csatázok senkivel. Ezért nem jöttem el. A háború csak veszteséget, pusztítást, és szenvedést hoz maga után, ez a győzelem ára. Emlékezzünk 1990-re! A bányászjárásokra és Marosvásárhely fekete márciusára! És ne is menjünk ennyire messze, hiszen abban az évben égett Alsótölgyes is. Szüleim akkor menekültek el a velem együtt e faluból. Kell ez nekünk? Mint akkor is, a falak ma is tele vannak uszító feliratokkal. Békét Tölgyesnek!

 

— Jönnek az alsó-tölgyesi cigányok! — kiáltotta el magát valaki. Mindenki abba az irányba nézett, ahonnan nagy csoport nagykalapos férfi közeledett. Néhánynak husáng volt a kezében. Sötét öltözetük az esti megvilágításban még ijesztőbbé tette a látványt. A téren levők csak akkor eszméltek fel, hogy a központ másik oldalán időközben szintén jókorára szaporodott a felső-tölgyesi romák csoportja. Néhánynak fáklya volt a kezében. Mindkét út el volt zárva.

— Jesszusom! — futott ki több személy száján is. Egy nő sikítani kezdett. A rendőrhadnagy kétségbeesetten kért erősítést. Egyik rendőr hangosbeszélőt kapott maga elé, és felszólította a cigányokat a békés magatartásra. Azok rá se hederítettek, csak közeledtek. Eleinte viszonylag békésen, de amint közelebb értek, már át-átkiabáltak a rendőrkordonon.

 

(Epilógus következik)

 

[1] Török eredetű szó. Cigányvajda

[2] Ébredj román, ébredj halotti álmodból,

Melybe süllyesztettek barbár zsarnokok!

Most vagy soha, teremts magadnak eljövendő sorsot,

Melynek kegyetlen ellenséged is meghajolni fog!

[3] Egy ultranacionalista román dal kezdősorai kissé átalakítva. (Mi mind románok vagyunk, itt örökké urak leszünk!) Az eredeti szövegből a „mind” hiányzik.

[4] Vasile Alexandri versére írt dal, (hóra – román nemzeti tánc) a román országok egyesülésének jelképe. http://www.youtube.com/watch?v=V1LZOna5dh4

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:57 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.