(a kép saját alkotás)
A mentrend szerinti
vonatról,
buszról leszállunk, s kéz a kézben
sétálunk végig az utcákon,
házadtól házamig. A szemek
pontosan
elmondják, mit gondolnak
a köszönés mögött lapulók.
Zár kattan, nyítok a szobámba, itt
születtem –
kitárom magam gyermekkoromig.
Belépsz, nekilátsz átöltözni.
Mit gondolsz ilyenkor, milyen
érzések
futnak át rajtad? Mondtad
nem egyszer, látod a gyermeket,
aki voltam: csendes és okos.
Elhiszem,
mert a szoba belakható lett
újra, már nem az elhagyott.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.19. @ 20:40 :: dudás sándor
