P. Tóth Irén : Emlékszilánkok

Korán ébredtem ébreszteném a reggelt

a szemetes ásítva szól hogy megtelt

kiszóródik a zacc olyan hangyaforma

kávét készítek erre az alkalomra

úgy kezdem a napot mintha várna

valami új nem az a régi akácfa

ott sarkon a kút mellett állva

árgus szemekkel bámul az utcára

három tacskó vonul meg a Cigány Rózsi

két vödörrel vízért legyen mivel főzni

aztán még ott van Piroska néni háza

rosszallóan rozzant fejét rázza

a cigányasszony könnyes panaszára

hogy az ura rákapott a lyányra

hunyorgó ablakok magukba zárják

a csendet kint hagyva minden lármát

mint sáros bakancsot a lábtörlő előtt

mint végleg elveszített térerőt

 

 

mama arcát látom az égre rajzolva

mintha egész utcára ráhajolna

hajában tél van lelkében fájdalom

hogy élni kell úgy is

ha már nehéz nagyon

 

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.