(a kép saját m?)
Jók vagyunk egymásnak, látják.
Zenér?l,
hangokról kérdezlek, esetlen
jelekkel, hévvel artikulálva
válaszolsz, szemed, arcod játszik
értem.
Árnyékom: más szemlélet
szít olykor vitát. A második
gyermekkor dackorszakának
tekinted,
ebben nincs igazad: egy élet
ment rá e tapasztalatokra!
Felmutatott tenyerem,
– bevont
gy?r?s-, s középs? ujjam -, mutatja
a harmadik dimenzió hangjait,
tudod: „Szeretlek!” Legtisztább
szerelmed,
féltésed kérem, kitartson,
a végs? út hosszú lesz nagyon!
Legutóbbi módosítás: 2012.08.23. @ 07:47 :: dudás sándor
