Péter Erika : Egy hét a kék öblök szigetén – 3. rész

Saját fotó ( Lesifotó a Bizánci Múzeumban)

 

Zakhyntos, az újjáépült főváros

 

 

A görögök köztudott optimizmusa irigylésre méltó. A történelem során számos megpróbáltatás érte ?ket, mégis képesek voltak megőrizni kultúrájukat és újjáépíteni településeiket.

 

Zakynthost az idők kezdete óta fontos kereskedelmi és kulturális központként tartották számon. A klasszikus hellén

időszakban városállam volt, de később a rómaiak, illyrek, kefalóniaiak, törökök, kalózok és vandálok majd a  velenceiek is szemet vetettek a szigetre. Ezután a franciák, az orosz-török csapatok és a britek következtek, míg végre  1864-ben újra kitűzhették a  szigetre a görög zászlót de a viszontagságoknak még nem volt vége, mert a XX. század   elején német és olasz elnyomás következett.

A szigetet az elemi csapások sem kerülték el. Zakynthost járványok, földmozgások és tűzvészek sújtották.  

A legnagyobb katasztrófa az 1953-as nagy erejű földrengés volt, amely életeket pusztított, s lerombolta a sziget egy  részét, közöttük a fővárost is.

 

Zakynthos városa eredetileg dombon állt. Az új főváros a régi település romjaira épült, illetve a városka előtti kicsiny mocsaras szigeteket feltöltötték és néhány szinttel lejjebb megpróbálták újjáépíteni a romba dőlt palotákat,  templomokat (a gazdasági helyzet függvényében). 

Mi két alkalommal látogattuk meg a fővárost, mindkétszer autóbusszal – egyszer délután, két nappal később pedig  délelőtt, hogy kis betekintést nyerjünk a városka életébe.

A sziget buszközlekedésről érdekes tapasztalataink vannak.

Az idegenvezetőnk tájékoztatott, hogy aránylag pontosan közlekednek a járatok. A kihelyezett menetrend szerinti  időben tehát ott állunk a tűző napon a megállóban és várakozunk. Várakozunk, majd ismét várakozunk. Kicsivel több,  mint fél óra múlva végre megérkezik a busz. Tiszta és légkondicionált. Amint azt előzőleg megtudtuk, a jegyeket a  kalauznál kell megvenni. Fejenként 1.60 euró az útiköltség a végállomásig.

A főpályaudvar egy kietlen, elvadult domb oldalában épült kicsi épület. Innen indulnak a nemzetközi járatok is.  Okulva az idejövetel sok várakozásából, megnézzük, megkérdezzük, hogy mikor indulnak vissza a buszok. Kapunk egy  fénymásolt menetendet és meglepetten látjuk, hogy pontos volt a mi buszunk Argassiban – csak a táblán volt rosszul  kiírva az indulás időpontja!

A visszafelé út sem megy zökkenőmentesen. Most meg sehol nem találjuk meg a buszunkat. Benn sorakoznak az  Athénba és másfelé indulók, de az Argassiba közlekedő sehol. Kérdezzük az egyenruhásokat, de azok csak a vállukat  vonogatják és biztatóan mosolyognak. Ekkor – valahonnan az egyik kiépítetlen területről kiáltozást hallunk:

– Argassi! Argassi! – harsogja a buszvezet?. Odarohanunk, felszállunk, illetve felszállnánk, de kérik a jegyeket. A sofőr kézzel-lábbal mutogat, hogy az állomáson, a kasszánál kell jegyet vásárolni. Laci visszaszalad. Amíg megérkezik,  addig végtelen türelemmel várnak. Senki nem morog, nem szól, csak kedvesen mosolyognak.

A kalauz a következő megállónál száll fel, ettől kezdve már nála vásárolhatók a jegyek.

Szerencsére egy (már ismerős arcú) egyenruhás – még a zakynthosi váróteremben – kezünkbe nyomott egy másik  menetrendet is. Alaposan megnézzük. Egészen más időpontok szerepelnek rajta, ugyanis Zakynthosban a menetrend két  hetenként változik. Két nappal később (ez egy másik hét kezdete!) tapasztalt utazóként megyünk már a fővárosba.

Zakhyntos igazán helyes városka. A buszmegállóban azt gondoljuk, hogy messzire vagyunk a központtól, de egy  helybéli megmutatja az utat, pontosabban odakísér minket arra a keskeny kis bozótos kaptatóra, amitől csak pár perc a  sétálóutca, amely a Solomos-térre vezet. Solomos (1798-1857) a modern görög irodalom legnagyobb költője, ezen a  szigeten született. Szobra a tér közepén áll. Itt pompázik az az egyetlen velencei stílusban épült templom is, amelyet  eredeti állapotúra restauráltak. A város legszebb épületei a velencei uralom alatt épült templomok, házak, paloták, hidak másolatai határozzák meg a mai városképet. A legszebb épületeket, a Zakinthosra jellemző színeket azonban csak  maketten és korabeli fotókon, rajzokon lehet megcsodálni.

A megmaradt, megmentett értékeket a sziget lakossága gyűjtötte össze a Bizánci Múzeumba. Megilletődve lépek be  az épületbe. Az előcsarnokban régi felvételeket, szentképeket és egy makettet látok a sziget földrengés előtti  arculatáról.  Egy teremben eredeti, XV-VII. századbeli faragott bizánci ikonok gyűjteményét, kettőben pedig  XVII. századi festményeket állítottak ki. Nicolaus Kanttounis  (1768-1834) evangélikus pap és festő itt élt a szigeten, ő nemcsak  flamand stílusú portréiról és vallási témáiról vált híressé, hanem arról is, hogy egész életében Görögország  felszabadításáért küzdött.

Engem leginkább Damaskinos festménye érdekel, hiszen ő El Greco mestere volt. Tilos a fényképezés, én mégis megkockáztatom. Lebukás nélkül sikerül készítenem pár fotót.

 Zakynthos városának hosszú főutcája a tengerpartig vezet, innen nyílnak a szűk, meredek, kacskaringós utcácskák  ahol elnézelődünk. A piacot szeretnénk megnézni, de nem tudom, vagy nem jut eszembe, hogy mi a piac görög neve.   Mercato és agóra: ezt a két szót ismételgetem a helybélieknek, de nem érti senki. Kézzel-lábbal mutogatunk, de hiába.  Meglátok két nénit, szatyorral a kezükben igyekeznek valahová, s ekkor szenzációs ötletem támad.

 – Kövessük őket, biztosan a piacra mennek ilyen korán! –

Körülbelül negyed óráig megyünk utánuk suttyomban – persze tisztes távolságból, hogy nehogy észrevegyék. Ha  sietnek, mi is sietünk, ha megállnak, mi is megállunk. – Detektívek vagyunk! – röhögcsélek diszkréten. A két mama jól  megsétáltat minket – és végül bemennek egy bankba. Bankba!!!! Hát ezt nem igazán nem gondoltuk volna! – állapítjuk  meg a kedves kaland után.

A piac kilőve, tehát nyakunkba vesszük a kisvárost. A sétáló utcával párhuzamosan, a központban fura kis boltocskák sorakoznak egymás mellett az árkádok alatt. A márkás ruhákat kínáló elegáns üzletek között megtaláljuk a mindenféle  holmit áruló kis szatócsboltokat, bekukucskálhatunk a nyitott ajtókon,  láthatjuk a pékségeket, a varrodákat,  mészárszékeket, de a számítógépek mögött dolgozó  irodistákat is. Az egyik „boltban” rácsodálkozunk arra az óriási  kávédarálóra, ami az egész város számára darálja a szemeskávét. A környéket elárasztó babkávé illata után hirtelen  egészen más illatot szimatolunk. Nem rossz ez a szag, csak szokatlan. Pár lépés után kiderül, hogy itt, a város közepén  egy piciny malom működik. A helyiség előtt zsákok sorakoznak, benn őrlik a búzát, a rozst, szóval a kenyérnek valót.

Elbűvölő ez a város, jó lenne maradni még, megnézni a várat, a Solomos-téren a kulturális programokat, de a  kápráztató hőségben már csak egy kis frappézásra futja az energiánkból. Elegáns kávézóba ülünk (Itt minden kávézó  elegáns, ez olyannyira, hogy még a női vécét is lefényképeztem!). Lassan iszogatjuk a fincsi jegeskávét, s nézeldünk  őközben. Idelátszik a tér, a szobrok, a tornyok és a tengerpart. Jó lenne üldögélni még, de nem lehet, menni, menni kell,  mert …lekéssük a buszt! 🙂

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:18 :: Péter Erika
Szerző Péter Erika 566 Írás
"Az ember akkor jut legközelebb saját énjéhez, amikor oly' komollyá válik, mint a játszadozó gyermek." (Herakleitosz) Előfordulok sok-sok antológiában, néhány folyóiratban, köztük a Bárka Irodalmi Folyóiratban, a Csodaceruzában és Dörmögő Dömötörben. a Breki Magazinban is. 2013 Ünnepi Könyvhét - A Körösvidéki Irodalmi Társaság Körösök Gyöngye díjával jutalmazta Másodvirágzás c. könyvemet. 2014: VOSZ - IRODALMI PRÍMA DÍJ a gyermekirodalomban kifejtett munkásságomért. Tizenkét önálló kötetem van. 1.Mindörökké mosoly ( Akkordia Kiadó 2. Szeretőim a szavak (Akkordia Kiadó). 3.Verselhetek 1.és 2.kiadás - Móra Kiadó) 4. Három Holló CD ( Palinta Társulat) Gyerekverseim némelyikét megzenésítették. 5.A nyakatekert zsiráf- gyerekzetek (magánkiadás) 6.Túlhordott ölelés - Irodalmi Rádió, Miskolc, MEK. kötet 7.Esőtánc- CD -megzenésített verseim. Énekli és zeneszerzője: Dafna 8. Csupa csiga - verses mesék - Timp Kiadó (2011) 9.ZabfaLók - verses történetek a lovakról- AB-ART Kiadó (2012) 10. Szélforgó CD. ( Fülemüle Zenekar -meg zenésített gyerekzetek 11. Másodvirágzás- Kortárs Költők sorozat (20.) AB- ART Kiadó (2013) Körösök Gyöngye Irodalmi Díj - a Körösvidéki Irodalmi Társaság megyei díja-2013 Ünnepi Könyvhét 12. Boldogságbolt -gyerekzetek ( AB-ART Kiadó) 2014. 13. Színházikó -gyerekzetek ( AB- ART Kiadó) 2014. 14. Autóparádé- leporelló ( AB-ART Kiadó) 2014. 15. Hajnaltól hajnalig- leporelló ( AB-ART Kiadó) 2014. 16. Elpattant zongorahúr - regény ( AB- Art Kiadó ) 2015. 17. Verő László oklevé l- Héttorony Irodalmi Magazin Szerkesztősége - líra kategória- 2015. Ha többet szeretnél tudni rólam, nézd meg a honlapomat! Honlapom: http://www.petererika.com/