Seres László : Akinek senkije sincsen

2012.08.22. Seres László Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Hóba süppedt panellházak felett

szürke-sugaras fény villan

most kél a nap vagy csak mása

mit az álom égre fest

valahol leoltották a villanyt

hogy reggel legyen

 

Karbafont hajnal ébreszt

fukar volt az éj

magadat ölelted

mint a hold a sáppadt holdkaréjt

mikor mélyvizű tóra les

s holdkóros lesz magától

– ahogy mondták rég az öregek –

holdja is maga lesz

akit szeret vagy megcsal

ha nem tud álmodni szebbet

vonzóbbat önmagánál

 

Látod mily sok a semmi

s mily kevés a van

verhet vagy áldhat a sors

ha nincs más aki segítsen

így rendelték az istenek

hogy beteljen önmagával

akinek senkije

sincsen

 

Legutóbbi módosítás: 2012.08.22. @ 10:40 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.