dudás sándor : Mikor szeretsz

(a m? saját alkotás)

Mikor szeretsz, az ablaküveg

rám kacsint.

Feléd fordulok, mézíz?

a fény, mosolyod: más-Nap!

 

Közénk téved régi fenyves, 

elnézést

nem kérve alkalmatlankodik.

Felzuhog véremben

 

a t?level?ség, az ózonillat.

Kitör?

vihar csap idegeimbe, régi

emlék, zúg, zuhog a félelem.

 

Tüd?t bénító embervihar,

a mai

holnapért, célja: kimondani

bennem a csendet, mintha

 

ide neszek, zenék, hangok nem

érnének,

csak nyár lenne, amit megértünk,

s csak kett?nket ünnepelné az élet!

 

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 753 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.