Hónap: 2011 augusztus

  Majd három év szívmosás. Hamis kincsek felszedése egyszer? kolduskezekkel. A bohóc napra vágyott. Csillogó fényes reggelekre, fekete szemek falánk pillantásaira, aranykalitkára. A lélek megfoghatatlan. Míg a szív rácsok között nevet könnyezve – szabadulni akar. A mosoly mögött feléledt a [… Tovább]

    Sz?k, telefonfülke magány. Üveglapok. A kirakatüvegek csillogása nem világít meg mindent. Smink, festék nélkül mutatja magát a város. -csak a n?k arcáról olvad a festék- Az éjszaka n?it nézem: röhög?, csapzott királylányok csupa vágy, csupa t?z menetét. Ki [… Tovább]

  Hóban nyomok, már hólepte paplan, buckás, de láb helyett galambszürke estét vakít a fehér. Hűlt csizmatalp szendereg alatta, ha hétmérföldes volt is, ma nem ugrik át országhatárokat, az időn nem rövidít, éveket nem fal fel, csak emberi álmokat alszik, [… Tovább]

Ködön, b?nön, id?n át Ott áll a fény-függönyben Álmaid asszonya, a fehér lány, Ki neked maradt meg szüzen, Más kezét?l érintetlen, bár Életet t?led eldobó zsarnok lázadó, érted megtért keserg?.   Húsod, ágyad leplén sz?köl a lét, Ahol már nincs [… Tovább]

  Megkeseredtél szó, gyorsan hatsz, mint a méreg, már gyilkolni se tudsz szemtől-szembe. Alakoskodsz… A jót a rosszhoz méred,  rosszról meg jó jut eszedbe. Dicsfényed kódolt, trendi, villódzó. Aki leír, azt hiszi, most teremt  új csillagzatot, pedig a szótő hamis, [… Tovább]

    játsszunk szerelmet és ne kérj, ne adj kegyelmet,legyen igazgyöngy a könny ha beléd mar a múltés felszakadnak a behegedt sebek, a halott szerelmeknéznek rád mosolyogva és újra nyújtják kezük,hogy megkapaszkodj, s beléd-kapaszkodjanak,hát ne lökd el karjukat, kulcsold ujjaid [… Tovább]

*   Üzenem a köveinknek, ne hagyjátok magatok! László magas falat emelt, Attilára hagyatott.   Kiáltom én faltól falig, kőtől kőig égjetek! Fáklya lobogjon szívünkben, nem szétmálló, bégetek.   Hirdetem, még áll minden fal, olykor egy-egy megrepedt, kő a kövön [… Tovább]

Kicsi, simogató keze  a takarón rebben, a fal vakolat-könnyeket sír, vigasztalan pereg. Minden más az id?, a szívdobbanás, megáll, dermed akár a legszörny?bb perced, aztán mint zizzen? papír,  hallatszik újra a szó, füledbe zárul, üresen kongó, haja selyme a párnán [… Tovább]

A donga-köz, amiről kora hírt ad a savanykásba úszó édes illat, vén, háromlábú prés, a tölgyfalécek, egy gazda, aki éli az egészet, meg csurgó must, a csöppök karcos hangja, a tevés-vevés módja, íze, rangja, a múlttól, létől inas, barna szerszám, [… Tovább]

felédlépésnyi pillanatmi lelkemben itt maradtarcodat érint? lágy szavakmost csendembe hullanak hozzád rebben? álmaimhomályban szoronganaklelkemet cs?rükbe csippentik fényl? fehér madarak

        Milyen mély bennem a csend? Lassan ?szre fordul. Szépek az évszakok, ahogy szép az is, amikor a betonhoz csapott sörösüveg szilánkjain játszik a fény. Észre kell venni… (észrevettelek) A vetk?z? gesztenyefákról is eszembe jutsz. Lebeg? levelek, [… Tovább]

A dühöm b?zl? kabát, félek: megérzed rajtam. Átbújnék a t? fokán, csak megértsd, mit akartam.   Tenyerem nyílik, benne búcsú, mert engednélek. Felettem szürkül az ég, számon halkul az ének.   T?hegyre t?zve a nyár, így-úgy, örökre ?rzöm. Tündéreim csak [… Tovább]

    Felégetném előtted a hidakat hogy nálam maradhass örökké ha arra kérnél   S ha egyszer valakiért elhagynál utánad is… nehogy visszatérjél    

Ha karodban tartasz az éj ölel bársony felh?ivel, lezárt szemem mögött, a világegyetem ég el. A ritmus, amelyet er?teljes tested örvényl?n kavar t?zzel emészt, viharod emberáldozatot akar. Tekinteted sisteregve hamvasztja lelkem, simogatva oldasz mély tengereket bennem.

    Apró kockák néznek vissza rám egy régi füzetlap szakadó hajtásain át. Széle koszos, rojtos, sárgult élein megpróbálja felidézni bennem leélt perceim. – Nem, nem akarom, mihaszna papír! – Kezemben eltörpül, kockái sírnak, élnek szívemben. Érzik, rég nem érintettem tartalmát. [… Tovább]

    Az univerzum az univerzumba tágul. Egy csillag összeroskad holt súlyától. A múlt megindul. Kérdőn visszabámul. Isten figyel. Előre lép a hátul.

Esténként, hogy belépett a házba, csak rápillantott a vesszőkosárban riadtan moccanó pár fahasábra: elég a tüzelő mára – nyugtázta – és hangjára halkan visszaduruzsolt a kályha.   A sapkáját egy szögre akasztotta, anyám zsémbelt: ne oda tedd, kérlek, és hányszor [… Tovább]

  Halk szell? suhogással megérkezett a reggel, csak bámultam a fény játékát félig  behunyt szemmel. Ablakommal szemben az öreg fára egy galamb repült, a legfels? vékonyka ágra, nagy harang hangja zengett a távolban fülembe, madaram, fejét jobbra-balra forgatva nézte magasan, [… Tovább]

jelen eset – keservesebbhétmérföldes csizmát veszekugrok vele tán éveket egy óriás nyomába zuhantammost kék-zöld sebet nyalogatok kicsit kezében ringatott ——————————————– Nem lehet, nem szabad felemás verset írni. Ha ütemest kezdesz, vidd végig. A fél munka nem munka. 

    Minden változik. Van-e még tiszta oldal? – odafordítanám az arcom – Neked is háttal állok. Szemeid kékek, mint a Balaton, csak én süllyedek egyre, k?, amit beledobtam. Van, ami megmaradt: a jóles? fáradtság, a munka öröme, a gyerekek [… Tovább]