ura már csámpás sarkamon tapos
„Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,”
Ch. Baudelaire: Kapcsolatok
(Szabó L?rinc fordítása)
illatok szolidan tiszták szappanon túl
engem nem vonz az éretlen ifjúság
elhagytam már az alom hús-szagát
nem hordok héjafészekre sorra új – mit? Sehol nem találom, mit. Ha ide veszem a következ? sort, és ide er?szakolom a tárgyraggal ellátott kar szót, akkor kompletten semmi értelme nincs ennek a néhány sornak. Ha központoznád a versed, nem kellene sakkozni, hogy mi hova való. Vannak remek központozatlan versek, azoknak nincs is szükségük útjelz?kre. Szonett formára törted, nem ez lesz az els? „modern” szonett a Héttoronyban, de én még mindig várom t?led a klasszikus, jambikus szonettet.
eml?ért síró pelenkás kósza-súly
ölbemászó feltartott kart kis-család
nem vesz körül megn?ttek az unokák
végtelenbe lódító kövezett út
vezet az asszonyok végállomásain
mint sárga-kék temet?i villamos
ura már csámpás sarkamon tapos
s ha záporként elerednek vágyaim
a leped?n megizzad egy tiszta test
akit a képzeletem vásznán újra fest
Legutóbbi módosítás: 2011.08.17. @ 17:04 :: Radnai István
