Csillag Endre : Kollektív bűnösség

szabad akarattal vert meg az Isten

 

 

Vannak, akiket az Úr hittel áldott.

Más bárányokat az akolból kivert.

Miért is tette ezt? Az rá a válasz:

szabad akarattal vert meg az Isten

minden halandót, ki szabadon választ,

vagy az ateizmust vagy az egyházat.

Ez hát a két véglet, de sok-sok a köztes.

Lám, egyben azonban egyforma minden:

bármerre is hajtja szíved a zászlót,

a hétköznapokban rendre és mindig,

újra meg újra és modern közegben,

változatlan zsidó-római módra,

te ismét megfeszíted a Megváltót.

 

Megfeszíted a szelíd megbocsátást,

a felebaráti szeretetet.

Hasonló sorsra jut az önzetlenség,

emberi jóság, hited a csodákban

és az emberi önfeláldozásban.

Rögtön a másik oldalra sompolyogsz,

ha az utcán meglátod a koldust.

Kapzsin óhajtod felebarátod

kincseit, vagyonát, és megkívánod,

parázna módon, takaros asszonyát.

Te ütsz arcul mást, semhogy a pofonra

másik orcádat is odatartanád.

Bankot rabolsz, betörsz, hamisítsz váltót,

sandán lesed, hogyan csörren a persely,

jó pénzért árulod a megbocsátást.

Akármit is teszel, lépten és nyomon,

néha, akár az Úristen nevében,

raffinált módokon,

öntudatlanul vagy vallásos mezben,

ismét csak megfeszíted a Megváltót.

 

Mert itt maradt köztünk áldozatával,

sohasem ment ő fel végleg a mennybe,

őt csapod balgán mindannyiszor arcon,

tövis-koszorúját nyomod mélyebbre.

Szűzhószín keresztje az egész világra

vet nagy, nehéz, fekete árnyat,

ahogy felettünk az égig tornyosul.

Nem hiszed, mit szenvedelme rád rótt.

Jó, ha naponta a parancsolatokból

egyszerre csakis egyet-egyet szegsz meg.

Újra és újra, kacagva, nevetve,

majd földre borulva, sírva, zokogva,

megintcsak megfeszíted a Megváltót.

 

Íme, örök bűnöd, vegytiszta vétség,

más értelemben nincs, nem is lehet,

a népek között, kollektív bűnösség.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.08.10. @ 09:49 :: Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 161 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.