Marthi Anna : ajándék

 

Kért.

Rózsaszínbe csomagolt ajándékot kapott.

Csak állt, nézett. Nem is tudta, most

akkor a szalagot fogja előbb…

 

Vajon alatta…

Addig kaparászta, míg a cérna

elszakadt; vágytalanul állt meg

nullán a mutató. Óvatosan feltépte.

 

Meglepetése nem maradt el.

Tátott szájjal pislogott,

soha nem látott ehhez hasonlót,

mégis

elmondhatatlan ismerősnek tűnt.

Ujjbegyei felismerték

ősi vágyait,

formába öntve.

Legutóbbi módosítás: 2011.08.08. @ 18:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak