Marthi Anna : Kidobás

mottó: “bántana, ha sokáig elkerülnél”JA

 

 

mennyi id? hogy megszeressünk valakit

igen belátom túl sok minden fájt

hogy egyre csak próbáljak

végre ember lenni

szerethet?

 

gyengeségbe zár a feledtet? id?

mire kiheverem

újabb nyaktör? mutatvány érkezik

és kezd?dik elölr?l

megsebesülésem

 

miért szeretek mégis?

ha ezt a kérdést felteszitek

(és magatoknak mondjátok bezzeg ha okos, jó n? lennék

nem járnék így) nem tudom a választ

 

el sem kezd?dött érzések után

nem szaladhatok

 

be sem fejezett érzelmeimmel

hát viaskodok

s hiába engedem el

maradnak

 

Legutóbbi módosítás: 2011.08.08. @ 17:27 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1328 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak