Seres László : Visszajáró holtak

Nyomtatás

Visszajáró holtak

az elkárhozottak,

porladó kőzet

szórja szélbe

a szemfényvesztőket.

Sorsszerű a lét,

ami volt, ami köt,

a lélek szab az úton

teret és időt,

árnypalást

az égi vezekléshez.

Így féli tettét önmagában mélyen

majdani okulásul a földi ember.

Aki él, vétkezik.

Elindul Istenig,

s hiszi, hogy odaér.

Viszi bűneit az ítélőszékig

kihűlt parázson

hite szerint

megvallva kimondatlanul,

hogy megbocsásson

neki majd az Úr.

A bűn, bűnt,

a gyűlölet háborút szül,

 ledönti az önbecsülés gátját.

Védtelent megsebez,

ártatlant vádol,

mintha az anyaöl

gyújtózsinórral

kötözné magzatát magához,

 ki se hordja,

ráfeszül a vérrel táplált horda

sérült génjeivel.

Keserű sorsot szán a méhlepénynek,

megöli magzatát mielőtt elvetélne.