Böröczki Mihály - Mityka : Földpapír

 

 

Ha falum írtam, sercegett a tollam,

ahogy a kockás lap fölé hajoltam,

és próbaképpen épp tizenegy szótag

szólt mondatomnak, hogy formálható vagy,

és jött a dallam, könnyűn, mint az este,

a lebukó nap feszesét eresztve,

pihe gyerekként olyan boldog voltam,

megnyálaztam a fűzfavessző tollam,

s azt találóztam gyerek éjjelente,

hogy annyi betű hogyan illik egybe,

kivélekedtem a megbújt egészből,

hogy minden mondat legbelőlem épül,

kis hátamon a világot is bírtam,

s az első szépet azonnal leírtam,

jó mélyre vésett ághegyem jelölte

a világváltó jeleket a földre,

csak próbálóztam, nem leltem a nyugtom,

az izgatott, mi még ma sem hagy nyugton,

azt fejtegettem, hívőn, mindenáron,

a kék ég fölött hol lakik az álmom,

most öregedvén ugyanaz a vágyam,

hogy azt a pár szót porba kotorásszam.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.