Tiszai P Imre : Utolsó szál virág

Nyomtatás

Télidő

előtt

a hideg ég felé merednek a lombtalan ágak,

nyílik még színes virág a csupasz kősziklák alatt?

Gazos borítja az őszi mezőt, havat vár a rög,

zavaros szürke égben súlyos felhősereg pörög.

Fáradt

a nap

tétován

bóklászik.

Bújik a

világ elől.

Szakítsd le az utolsó szálat, fonnyadt szirmokat

csókokkal éleszd, húzd össze fázósan kabátodat,

fekete kendőt köss, s sétálj fel a hídra hajnalban,

s lásd mint tér meg a kicsi virág hozzám a habokban.

Könny

csillan,

az első

sugarakban,

a világ egy

embert temetett.