Szeibert Éva : Ezek a kezek…

a Te kezeid voltak…

Kezek. Fiatalok, szépek,
ölel?, simogató,
becéz?, bársonyos kezek.

 

Kezek. Szorgosak, ügyesek,
tettrekész, dolgos,
épít?, életet szépít? kezek.

 

Kezek. Ráncosak, er?tlenek,
gyenge és fáradt,
megvénült, reszket? kezek.

 

Kezek. Vértelenek, holtak,

kih?lt testeden összefonódtak,
ezek  a Te kezeid voltak.

 

Amir?l szól, az nemes, az szép, viszont hiányzik bel?le  a ritmus, a bels? dallam. Err?l a sokkal szebben is lehet írni. Így csak „felsorolás” — tele toldalékos rímekkel —

Legutóbbi módosítás: 2011.08.08. @ 20:28 :: Szeibert Éva

Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?