Sonkoly Éva : lelés-emléked

 

Időbe veszett,

hozzánk méltatlan percek,

tova futó pillanat-varázs.

Hiszed lesz még álmodás,

csodák ideje…

Napsütésben arcod elképzelem,

csendes őszi fényt várok.

Ölelés-emléked altatom.

Lelkembe mar ezer kétely,

az a perc lassan lépdel…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.08.10. @ 19:11 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 580 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"