Szerelem

Mindent szélesre tárok, szívemben nincsen átok, ha majd naponta bántnak, naponta megbocsátok.   Amire kedvem támad, teremtek tízet, százat, de azzal is beérem, ha egy választ magának.   Nincs gondom semmi mással, csak élettel, halállal, az égre pillantással, a földre [… Tovább]

*   A valóság tűéles szikláin törik meg az álmok folyama, zúgó kavar zavaros iszapot a vágyak szép-kék világába. Simogató szerelem csöppjei a féltés áradatává dagadnak, a kétség mar sebet mélyen, kérdések most választ várnak, de hallgatunk,   nem kérdezünk, [… Tovább]

Nincsen kezem ütésre, botra, késre, nincsen kezem a téged ölelésre. Nincs is kezem. Az Isten sem fogad. Hideg van itt. Valaki simogat.   *   És egyre többen nincsenek velem, az elveszített föléli hiányom, és elhágy engem minden szerelem – [… Tovább]

Pontok és egyenesek… Így telt tavasz, így vált valósággá a padláson talált lim-lomból merített er?, ragaszkodása múltnak jelenhez, pontatlansága egyenes beszédnek –   körberajzolt a suttogott felismerés. Egy táncoló pár, sejtelemvillanás… parkett lámpáktól hangos a tér, izzadt lángolótenyér minden érintés; a [… Tovább]

* Építs falat  múlandóságomra  közönyből, felejtésből,  eldobott szerelemből,  keserű álmokból,  tűnő vágyakból.  S ültess mellé egy virágot,  hogy lássam mindig mosolyod,  lássam szép szemed csillogását,  éljem a végtelenben  szerelmünk temetett álmát,  álmodjam rólad,  míg a véget nem érő idő  lebontja [… Tovább]

Janus-arcú a Szerelem képmása a Válás   csorba fényeket vet   annak akit a tűz éget jégverés is áldás mikor életet ment   ha meg a tél dermeszt holttá lobogna a vágytól   kínoktól gyötörten   így szeretünk majd elválunk [… Tovább]

Kedves nyári napon legyezget az árnyék, Terebélyes fám már gyümölcst?l roskad, Szerelem búg szívemben, miért lázadnék? A béke érint, miért lennék most vad? Simít a bús szell? és oly illatot ad, mint a gy?rt termés, mely az ágról levált, S [… Tovább]

Nevelem, hogy ne velemkezdjen ki a szerelem,de Istenem, jaj, Istenem,úgy kell nekem. Úgy kell nekem!

  Az alkony szívében égig érő csend,csillagok csupasz fényű ágán táncoltűzmadár hollótestű szeretője. Tüzet gyújt köré, szeme fényben lángol. Bűnös a hajnal, szárnya alatt gubbaszt,csendjére hajlik a kegyetlen magány,jajduló szél a sötét mélybe húzza,ölében fogan a fekete halál. Csorbul a [… Tovább]

                      akárha ravasz gép működne                       rádmerednek a fagy-szikék                       az elme lombja régen lehullott                       a szív (ó a szív!) bízik s biztat még                                                                                           szerelemmel viselős mag duzzad                                                                                       szennyel felvérzett hó alatt                                                                                       biztat: bírod még, biztat: még bírjad                                                                                       tél [… Tovább]

  Csak teszem a dolgom, forintszagú minden eszme. A világ monokróm lesz, mire vállaimra omlik az este.   Mégis nyugodtan alszom, életem egyszer?, mint vaj a kenyeren… Odakint a holdba mártja sápatag arcát a szerelem.  

Elvonulni a vihar elől egyszerűbb lenne de vihar-e az ami készül benned  és bennem   S tudod-e milyen lesz   Önfeledt-e minden mosoly mikor a nap rád süt megbocsát-e aki békül vagy csak mímelőn haragja enyhült kezet nyújt s Judás-csókkal [… Tovább]

      Ez olyan volt Mintha egy dobozban Lányként elrejtett Porcelán babámra leltem volna És pedig nem is volt babám És nem is voltam lány jól tudom Csak körbefogott Egy marék el nem szórt üvegtörmelék És halk szél rázta [… Tovább]

Utólag hiába keseregsz, ha Valaki megelőzi a halált S szirén dalával Avatár testedből kiráz, Messzi tengerhez, folyóhoz, tóhoz, Kék lagunához hív, S a kéjről, mint Szerelemről szól.   Könnye hiú, Gyönyöre mocsár, Magamutogató Hínár és sár.    

Újabb asszociációs háromsorosok * Nosztalgia Tábor, sátor –mámor. Hiábavaló sóvárgás Páromvárom –álom. Elidegenedés Méreg, lélek – kéreg. Válás Kétely,métely –széjjel. Modern szerelem Házasság,nincs lányság –másság.

Ismét asszociációs háromsorosok.* Emberi sóhaj Hideg,rideg –minek? Jelenések Meleg telek,veszett szelek –jelek. Találkozás Karol aKarola –parola. Múló szerelem Kívül, belülkihűl –bedűl. Szegény szerelmesek Csók, bók,cókmók –csórók.

  Amint a lombok közülrám nevet, aranyba vonja szívemet. Mosolyos zöldje, árnyékot vet a földre,de körötte, nesztelen lépteid helyén, a hiába vágyakozás gyötrelme ring felém.Ilyenkor, konokul gyáva vágyaim hagyom,hogy elcsituljanak a padon. Megfáradt napjaim illatfelh?be vonta, a rajta nyílott szerelemvirág.Cinkosunk [… Tovább]

Holdfény szonáta   Mondd, ki a hangtalan világban él, Az élett?l ugyan mit remél? Ki nem hallhatja a madárdalt,————– Kinek torka némán kiáltja a jajt,————er?ltetett rím, ráadásul a ragos fajtából Kit az emberek kerülnek, s lenéznek, Csak, mert tölcsért tart [… Tovább]

Asszociáció + szavak és ez kifejez valamit, amit hosszabban könnyebb lenne elmondani. Veszekedés után Végrevége –béke! A siker útja Serény,kemény –remény! Az idő múlása Homok,romok –korok. Környezet kerekterek – berek. Szívből Vértelenérzelem –szerelem. Rossz beszéd Falak,vadak –szavak.

dühöm hasas butélia számban keser? íze a nyálnak homlokom mögött ébred? tavaszom virágai fájnak   szívemen jó szerelemmel tenni kell, élni kell, írni kell segíteni… de ez nem az a rock & roll most hanyatló világunk énekel

    Suba subával, guba gubával. Cézárt temetni, vagy szerelmet? Nem lehet!   Az életet, a géneket, a vonzódásokat nem lehet megtagadni. Lehet adni. Lehet elvenni, lehet megel?zni és lemaradni. Hazudni szembe-szemmel nem lehet.   Magam korában élek. Megigéznek tündérek, [… Tovább]

Kellene egy igaz vers Kétezer-kilenc Karácsonyáról Feny?fa illatról Fehéred? tájról Gyertyák melegér?l Forralt bor ízér?l Dombokat legy?z? Szánkózó gyermekr?l Csillogó szemükr?l Felh?tlen jókedvr?l Éjféli misér?l Jézus születésr?l Jóságról Reményr?l Otthon melegér?l Megbékélt ünnepr?l Dalról Szerelemr?l Boldog jöv?r?l Csodákról százszor Örömkönnyekr?l [… Tovább]

                           Ma a búnak gondja     Ma a búnak gondja van a térre, Túl-csepp telt kupából – halál testvérkéje -; Kicsordul szememb?l a bánat. Nyár bolond kolonca Vagyok, s nem pereg olvasó csontja rég, Körmöm piszkától [… Tovább]

Feküdtem meztelen, fiatalon, szénával tört testtel, tanyaudvaron. a mécsessel pettyezett eget, néztem a döcögő Göncölszekeret. Hevertem csillagok palástja alatt, holdsárgított felhő szemembe szaladt.   A telihold forgott. Óriáskerék. Üveglapocskákra hullott szét az ég. Darabokra törve zuhogott egymásra, visszhangzott a szilánk [… Tovább]

Váratlan volt. Vad, őrjítő érzelem. Cunami, ami csak sodort, túláradt. Mocsokba öntött mindent, mi tiszta volt, Hogy sírva nézzek, szerelem utánad.   Mézízű szajhája parázna szélnek, Most eltaszít tőlem Ábel-pillanat. Bár csókokkal kötöztelek magamhoz, Mégis a tátongó mélybe rántalak.  

Minden, amit nézek, a ködökbe mállik, Mint a tisztítási karc a szemüvegen, Úgy alakul bennem lassan a szerelem, S ahogy a Nem szabad! véleménnyé válik. Mert nagyon akarom. Mással, ha vele nem. A föld közeledik egészen a nyálig, És megragad [… Tovább]

Nem rohan a tudatom,Tudatom, jól vagyok,Körém n?tt ez a város,Buszok, vonatok,A Szülészet, Börtön,És még egy Temet?,Égen szöv? huzalok,Minden a mindennel,Mind-mind összeköthet?,Parkbeton vasfák közt,Az elhagyott szeret?,Meg a képzelt nyuszik,A répát rágó r?t róka,Szárnya-nincs Angyal,A szabadnapos pilóta,Nevet a SzerelemVízbe mált a hídrozsda,„Mit [… Tovább]

Reszket a napújra alkonyodik,kék eső mossa elkint rekedt csendárnyaink.Testem álmok csapdossák,hiányzol mellőlem,riadt madárként kapaszkodoka holdra akasztott szívedbe.Megloptalak ártatlan,bűnhődtem…s szárnyaltam fel ezerszer a hegyre,hogy szívedbe egyszer visszatérjek.Tán’ az égiek lesznek az ítélkezőkostorok, kövek, szemem betemető,sáros földek, haranglábak jajongásai,kik rám hajítják majd [… Tovább]

A képen Charles Bronson és Jill Ireland, a hollywoodi kivételek. Szerelem, s?t szeretet, h?ség, egymás kölcsönös megbecsülése jellemezte hosszú boldog házasságukat – egészen a halálig.   Vannak jó szavak        Vihar szemében állok. Minden jóra vak E világ, [… Tovább]

Mondhattam volna; elvetted legszebb éveim, mert mi nők, tagadhatatlan, így szólunk rendszerint, valahányszor elfelejtjük, a szerelem nem kiszámolósdi, szükségtelen ezért  a múltat sutba vágni. Szemedre vethettem volna; kellett másnak teste, kellett, mint zöldség a déli szárnyas levesbe, de beláttam, már [… Tovább]

Körmömre ég parázs magányom, mint minden ember, egyedül vagyok. Foszforszín lánggal múlik a most, érzem a savanyú gyufafüst szagot.   Utcai lámpafény fürdeti életünk, a remény kikapart konzervdoboz. Szélnyi simítás arcomon… Csak  én tudom, valójában megmotoz.   Világunkban talán a [… Tovább]

    Haza felé eszembe jutott: Tegnap ki akartam dobni a pólód. T?lem széttéphetik a kutyák! Még ezt is gondoltam. A fogkefédre szintén. Mit díszeleg itt nekem.   De lábad nyomával mi lesz? A lakás meg nem fér a kukába. [… Tovább]

Kit kegyelnek fent, gyönyörű Camilla, Vad, tüzes csókod, buja ágyad úgy hív, Mámor-órákat, csoda-percet ígér Szép piros ajkad! Kit kegyelnek fent, gyönyörű Camilla, Vad, tüzes csókod, buja ágyad úgy hív, Mámor-órákat, csoda-percet ígér Szép piros ajkad! Torkom oly száraz, gyere [… Tovább]

Christian Poveda emlékének ajánlom. La vida loca         In memoriam Christian Poveda   mondd kell-e még jó mikora b?n fosszilia lett a szívbenkell-e még áhítat mikorlétedbe kövült hit nélkül egy istenkell-e még szív mikorkoporsóba zárod meggyalázott gyermekedkell-e még érv mikor eszmét?lelvakult [… Tovább]

  Mikor elátkozottnak érzed a mindent, szerelembenmaszatos lehetetlenséget, elengeded. És majd veréblábnyomok csipkézik a földet,hópelyhek a fákra csillagot kötnek.Hitb?l zeng? fúgáttéli égre, a füst kottáz.   Tavasszal pedig kinyitod a szíved, mint zenedobozt, hogy elb?völj madarat, virágot, éppen arra járót. [… Tovább]

  Mindig azok a közbejött okok! Gyakorta eltérítenek, de velük teljes a világ.   Nagyon hétköznapi példát említenék… de épp mobilhívás zavarta meg gondolataim…   F?leg az utódok. Itt vannak ugye, s mindig kihasítanak bel?lünk ezt-azt – ?k már eleve [… Tovább]

„Te…, te nem hagyod, hogy fölegyenesedjek. Buján kavarog bennem a múlt és a jelen.” A tegnapok terhe rámtelepedett,  s ólomsúlyával p?rén cipelem.  Miért akarja, hogy ne szeressek  élni nélküled?  Míg lélegzem, vonszoljam édeni szerelmünk  rejtett titkait.  Lomhán dobott hátára sorsom.  S mint kormos mozdony a gomolygó füstöt,  húz maga után  és én görcsösen szorítom  közös életünk ritka perceit.  Üres a testem…  b?röm tartja csak össze  huzatos lélekcsatornáimat.  A rámtapadt emlék leheli be,  mely átjárja árnyéklényem.  Meleget ad,  mint kábult kristálypohárnak  a csillogást adó vízsugarak.  S akkor…vérereimben,  – mint éjjeli tolvaj,  lépdel a pókhálós szerelem.  Megbotlik.  Tehetetlenül feszülök emlékképeden.  Te…, te nem hagyod, hogy fölegyenesedjek.  Buján kavarog bennem a múlt és a jelen.  [… Tovább]

    A nők hülyék, velem együtt, ha jól szemügyre vesszük a magunkkal folytatott tébolyult viszonyt, ki tudja, hogy mi volt előbb, tyúk vagy a tojás, relativitás, hibbant érzelem, szerelem, nehezen emészthető vétek?   Temérdek szó csalogat, kamatot fizetni készek [… Tovább]

már annyit írtamtélr?l,nyárról,szerelemr?l,hogy ujjaimbelesárgultak a szóba,és izmaim megfeszültek,annyit kapaszkodtam! úgy félek, hogy csakhó marad majdutánam,hogy szemembarna fészkétszéthordjákszörny? varjak. úgy félek, hogy kifordulokmagamból, mintkézre éhes keszty?,s meglátod, hogyb?röm alatt nincsse hússe vér… csak rideg betondarabok.

A szívemnek való vagy, mint erdőnek a fák, mezőnek felkelő nap, és hívőnek csodák.                  Levéldal, fűharang,                madárfütty, rétvirág,                harmathűs zsenge hang,                bokorárny, friss faág.                  Megriadt végtelen,                elhagyott vaksötét,                pille szél, szerelem,                nyári nap, csillagég.   Csupa kék vigalom, [… Tovább]

                                                                                                                     Sárkányölő harcban Szennyel, szerelemmel, Csodafiúszarvas! Tündérkedő ember!   Soha nem csorbuló Damaszkuszi karddal, Vívjál meg érettünk Tündöklő szavaddal!   Felhők lobognak a Menetelő szélben, Örökölt zászlaink Lengenek — sötéten!   Segíts, te legkisebb, Te csudakrajcáros! Részegek utcája Ne [… Tovább]

    Felgyújtalak és rád döntöm a házat, nincs bennem alázat semmi a magamalázó csikorgó tegnapokért.   láttak elhasalni a színpadon   És úgy tettem, mintha látványelem volna. – tintaszín tömeg odalenn – én szabad vagyok és fehér, hozzásápadok minden [… Tovább]

      Mindig ilyenkor kezdek el fázni, százszor megtört madárutak alatt, mintha nehezen döntenék el, merre szálljanak, keringenek a tömb felett. Tegnap a promenád padja csücsülni hívott, de inkább vívódtam hazáig, kihalt a város, vacogtak a fények, felemelt fejjel, [… Tovább]

  Körülnézek. Míg forgok, kirepít belőlem a centripetális erő, – irány a végtelen – az értelmen kívül semmi értelme semminek, így leszek szeled, viharmadár.   Tőlem ennyire futja.   Tiéd a tenger és az összes ingatag hajó.   Én vakmerő [… Tovább]

                                                    Ha szerelemr?l                                                 álmodnék, vele                                                 teljes lenne.                                                 Almamellén                                                 fejem. Bárki                                                 elképzelheti,                                                 el?tte a két                                                 szerepl?. Jobb keze                                                 a csapon. Ballal                                                 a korsót fogja,                                                 figyeli a sör                                                 folyását. [… Tovább]

Keresek. Keresek ezt, keresek azt. Ami a földön hever, csak botlást okoz. Nálam. Persze nem törvényszerű, óvakodnék a kinyilatkoztatástól, de nagyobb dolgokra vágyom. Igazából, olyan szerelemizékre. Van még olyan? Vagy én vagyok még?

Tricia Helfer Caprica six     egyik este a Battlestar Galactica képzelt világában ahol a szerelem szőke szemekben tükröződik és az ég nyugtatóan kék a cylon-flotta mindent lerombolt   miután a tévét kikapcsoltuk azon tűnődtünk hogy lehetnek-e köztünk is cylonok [… Tovább]

(1) leülök egy kockás plédreegyszer? vagyok és feketeolyan, mint egy tollmost írni kéne valamita hamutartórólvagy egy szerelemr?lkölt?k is ezt mondjáka korhadásnak fokozatai vannaképpen a kettes szakaszban vagyoknyilvánvaló és banálisakit elfelejtettek beállítaniez általhasználhatatlan (2) most meghalni volna jóaztán megszületnia konyhakövön nem [… Tovább]

  Nem tudnék élni a tudattal, hogy élettelenné tettem testedet, melyet folytonos kísértésbe parancsolt a lét, genetika lábain álló, tény. Nem, ne lépj a pulpitusra, mit kezdenék veled, „a hűség szobra” szép szlogen, de éppen oly élettelen, mint élettelen a [… Tovább]

válaszvers Horváth Livia költ?, 2009.10.13.-i Egymásban cím? költeményére.     Most a hozsannának álljak neki, vagy hangosan hallelujázzak?Megérint minden sorod! Olvaslak, vigyázlak.Féltelek. Zsigerben emésztelek hatszor nekifutva, mert igét hirdetsz!Ritka szép igét! Elméletben, vannak szabályok. Verstan, szótagszám, ezernyi kitalált, mesterkélt átok, hogy megfelelj. [… Tovább]

    Tenyéren sors. Életvonal. Hazug jel, mert hosszú. Kereszttörések, repedések, felfakadt, gyógyult sebek. Rózsák szirmából egy sem, csak tüskehegek. Személyiségb?l, hajlított tenyéren, ujjbegyek nem adnak ízelít?t. Sok éve mind, csak lenyomat.   Tenyérben sors. Te adtad. Kezembe raktad. Tested, [… Tovább]

      Kolomp hangja szól fölötted. Alattad virág. Megérted, mert alkotok. Nincs már hibád! Kezedbe adtam a feloldozást és teret nyitottam új soroknak. Tudom, sokan ostoroznak, és szeretnek is sokan, Mirian.   Velem mi van? Megtaláltam a mályi domb [… Tovább]

    S?r? felh?könny:    zuhog a zápor.    Tócsákon kövér    buborék táncol.    Ablakból     kizöldült    kertre látok.    Az orgonák:    szélfújt    lila lángok.    Kit sirat,     mit sirat,    hogy szinte fáj,    napfényes    der?re        várva a táj?     T?nt id?:    gyermekkor    koponyatérben.    A [… Tovább]

    Vér a szájba karmok húsba vájva küzdünk kedvesem.. nekünk ez a szerelem   egymást felemésztve hol ölve hol falva folyton belehalva nekünk ez a szerelem   ?rület – fájdalom szaggat száz karom nincsen kegyelem nekünk ez a szerelem. [… Tovább]

ÉsÉs eljön majd a tavasz,és eljön majd a nyár,és lesznek ifjú párok,de hol leszünk mi már? És csillaggyújtó szemedszikrát szórva száll,és ölelnélek kedves:de hol leszel te már? És ötvennyolc jó évemmeghökkenve áll,de ötvennyolc új életse hoz vissza már. És eljön [… Tovább]

      Csak nézett rám azokkal a bazi nagy tehén szemekkel. Kérdezett is, hát te? Én meg? Röhögtem befelé, mint valami fapadoson a zötyköl?d? butykosban az újbor. Ugyan mit is válaszoltam volna? Annyit csupán, hadd mutatkozzam be, Balog Gábor [… Tovább]

Az ócskapiacon vettem a szívemet, Csak pár könnycsepp volt az ára…   Az ócskapiacon vettem a szívemet, Csak pár könnycsepp volt az ára, Használták már többen is el?ttem, Kopottan lüktet, és kicsit hangos lett mára.   Szerelem sem volt benne [… Tovább]

    Szél lebben, a függöny megadón int, gyere fény, táncolj ölemen, lángol az álmom: te meg én, zendül a szívek aranyos húrja,   csillagzuhogás, lágy zene szólít, mire vársz, Éjmély utakon súg, sose voltál idegen, sajdul a hang, szele [… Tovább]

Halott vágányát felül emelem A sétány kopár, köves útjain, Létra fokán a sínpárnak Bujkálva egyre feljebb Neki az ölébe bújva el,   Özön magzatvízébe evezve Lassan, bandukolva kifelé fény felé fordítva fejem dacolva a hatalmas nemmel, ordítva énekel   Tartalom [… Tovább]

  Az élet áradat, hömpölyg? folyó. Hullámai felemelnek, habok szélén táncolsz, majd a mélység ragad magával, s fuldokolva merülsz el. Próbálsz úszni, csapkodva, leveg? után kapkodva, kapaszkodókat keresve, … de az ár magával ragad, s nem ereszt. Ha elfáradsz, megérted, [… Tovább]

Anyának…       Jöttem szikrázó fényű csillagösvényen, lobogó sörényű szenvedély-paripám szélvészként surrant a sűrű éjben, vágtatott, anyám ölébe ejtett, ahol a szerelem-gyújtotta kéjben megfogant a méhe. Hasában megszőtte lassan test-ruhám. Amikor kész lett, útnak indított, délben. A legszebb időben: [… Tovább]

Nincs arra szó, csak a zene, mikor az öröm felrepít. Szállni és nevetni vele, ahogy a dal megmámorít.   Karjára vesz és hullámzik, megnevettet, táncol belül. Testem mulatságra vágyik, egy porcikám sincs mi feszül.   Vad szerelem érzése jó, üvölteném, [… Tovább]

        Vincze Tamásnak     Sehol    és mindenhol    velem –    ez még    a nehéz    szerelem!    Életem     el    vele telik.    Még ha     gy?zném    lefesteni!    Teremt? z?r.    Alkotó    rend.    Felkacagás    el?tti     csend.     Örök    minden    pillanatban:    az ?ssejtig    teli    [… Tovább]

csakmégegyszercsak még egyszerláthatnám a szemed,hogy tudjam mi fogottmegmertmegfogott benne valamia szimpla baszáson túl is.esküszöm éreztem,hogy valami van,de definiálhatatlan.nem szerelem,ez sokkal sötétebb,és kegyetlenebb, de mellettemintha némi félelem is.Bántott valaki kicsilány?Mondd!(meg persze jó adag kacérság) Szóval nem szerelem,leszögezném még egyszer,de valamiért odakerültünk       [… Tovább]

  Kiürült minden, elhallgattak az okos szavak. Míg odakint elmélyült a csend, valami zakatolt folyton idebent: – csak egy percet még. Gondolatban megfordítottam a nagy folyót, és ráparancsoltam, locsogja még fülembe neved.   Most hallom a hangod, és egyszerre magukhoz [… Tovább]

Ember vagyok, A földön habár két lábon járó, nem ritkán a gondolattal égbe szálló.   Ember vagyok, Él? jelenje vagyok a múlt akaratának, gyümölcse a szerelemnek, egy anyának, apának.   Ember vagyok, Tudásom szerinti legf?bb értelem, enyém a lelkiismeret, ha [… Tovább]

ââ?¬Å¾Hogy a napból hozott t?z fellobbanjon bennünk is, el kell égnünk, ahhoz mindent: szerelmet, gyermekségünket, játékot, mindent föl kell áldoznunk: önmagunkat.ââ?¬Â (Latinovits Zoltán _ 1975)     A nap tüzéb?lmaradt-e valami még,kihunyó égr?la csillag is leég,az áldozatokmáglyáján mindigszületik egy új,mikor [… Tovább]

Várok Líviára. Fél kett? múlt és tele az éjszaka kényszeres látszattevékenységekkel. Pakolok. Fiókokat ürítek, rendszerezek, keresek új helyet új fiókban az emlékeimnek. Véletlen találtam. A4 nagyságú spirálos füzet. A fed?lap el?renyomtatott vignettáján máig sem fakult piros tintával egy cím. Ezerkilenszázhetvenb?l: [… Tovább]

A kapu zárva, lakatja rozsdás,nyitni próbálnám,de nem merem –– mögötte szunnyadrégi életem……lánc csikorogvahullana porba,metsz? zajávalkarcolná szívem… Most visszafojtom lélegzetem,ökölbe szorítomfagyos kezem,majd be is hunyomkönnyes szemem –– mert ha kinyílnaláthatnám újramit tett velemez az édesbús nagy szerelem…

Mesélted, mikor lábaidnál ültem: hajnal köde nap ölében, mint lányod el?tted kucorgott. Göndör fürtök kezed alatt, elvesztett anya ujjait pótolta.   Most engem fésülj meg! Add rám széttéphetetlen szeretetruhád! Én majd szerelemb?l szétszakíthatatlan nyakláncot csókolok rád.   Hazamentél. Nézem törülköz?d… [… Tovább]

  Lalagé igazán: Nikoletta. Ez a név lebeg?, és a rabja vagyok én, leszek én:ha akarja. Puha dal ez a név: gyönyör? szép. Lalagé, Niki is: eleven kép… Valahogy velem él. Ledalol ma. Az enyém ez a név: Nikoletta. Nem [… Tovább]

  Nosza gyertek legények Készül?d? merénylet Társas játék, társas ház, Társas magány, túrós táska, Vajas kifli, ma lária, Holnap Valéria batyujában a valeriána dobozára, dedikál az ördög, holnapután Bibliát, mert elásta A tengnapi morzsákat Holnapi asztalról, Ma gasztalnátok, Mert túl [… Tovább]

    A tömörség erény. Mondom tömören.   Nyári zivatar nem jött oly er?vel, mint kései szerelem. Formáid leltározom, magzati p?rére öltöztetem öledben megbújó álmaid. Fülben elemzem a hangod, hintek a b?rre ezer apró csókot és cseppentek jelenedbe ambróziát.   [… Tovább]

Az els? utálat még a gyomoré,  csak azután a szív, a keletkez?.  Ahogy egy er?sebb kéz kiszakít   minket a szeretetb?l, és a pokol  elveszti végül a színeit.   Pedig mennyi ötlet   volt ebben   a szerelemben.  Mennyi kéj, mennyi féltés az ünnepi sebekben.  Mintha egész kedvünk valami  érzékeny szimmetriára lett volna bel?ve.  És most minden olyan lehangolódott trotli.   De ami nincs, az nem pusztulhatott hiába Cukrot dobunk a felhígult parákra,  hadd hordja  el csalásainkat a tél.    Kép: Miguel Barceló

Tengernyi vér és árulás elől Húsodba rejtőztem   A part közelében Még láttam arcod De most Eltűnő vitorla   Szerelem –    Eltaszít evezőm  

Egy hódító, harcos ember múló életének szakaszai::……. Gyötr?d? szenvedés,Csörtet?, szélsebes menekvés.   A Halál sarkára lépekCserébe a lelkemb?l egy darabot kitépek.   Megélem az ÚjholdatA testvérem újra csúfolhat.   Nagy a Gy?lölködés köztünkSokszor egymás szemébe köptünk.   Most visszatérek Csendben, [… Tovább]

Dúdol egy lágy hang A félig alvó fülecskémbe   Én elhiszem, hogy te vagy, Nem csak álmom múló képe   Lefolyik egy pindurka Szerelem a szivecskés paplanomról   Tovább sistereg a sz?nyegen, Jajgat a szövet a nagy vörös tartalomtól   [… Tovább]

Mindíg feltesszük a kérdést : Mikortól jön el az IGAZI szerelem. Majd ha, Szeretkezéseink alatt, Elsüllyed a világ, És fájón izzik minden perc, Ha nem vagyok Veled.   Majd ha, Kitalálok sok-sok apró kedves hazugságot és hívlak, csak azért, hogy [… Tovább]

Egyetlen pontra felfüggesztve Úgy élsz mint gombostűn a lepke Hiába égtájak célkeresztje Ha léted egy pontra felfüggesztve Menekülnöd sincs már merre Se célja és se értelme Egyetlen pontra felfüggesztve Ha elhagy a lélek fegyelme Hiába száz Isten kegyelme Egyedül rajtad [… Tovább]

Szeretek kis praktikákat bedobni, ha szerelemr?l van szó, bár eddig igazán csak elméletben tettem. Persze van, amit már kipróbáltam. És bizonyíték. Nem ígéret. Tényleg használ. Csipp- csepp. Egy szerelmes szó. Aztán meg egy sunyin odalopott nyakcsók. Csipp-csepp. Olvad a hó. [… Tovább]

Ez személyes vers lenne? Igen, az, mint minden más vers a világon. Ett?l függetlenül minden bajom benne van, és jól esett kiírni magamból. Köszönöm az olvasást. Elkezd?dött az „ég veled”   Elkezd?dött a vég, néklüled. Mondhatnám -e azt, hogy ég [… Tovább]

Őszi szél… *     Lassan rozsdába fordul az arany. Lábam alatt roppan a levél. Kevert színeket dobál az őszi szél.    Parkon át söpri a szerelem lábnyomát. Múló nyár után, színes ruhában, ősz kopogtat. Mosolyát pókfonal viszi a dombok [… Tovább]

    Végül is minden rám talál,    a szó, az arc és a halál.     Az arc: ami egy lesz velem,    ha az id?t elengedem.     Engem is félt a szerelem,    megmenti talán – a nevem.     Id?zárt térben fény-magam,    lobogásom [… Tovább]

A képen Tina Modotti   kit anyámnak tudtam eddig, s akinek egyre több dolga – természetes – a halállal, bután bambul az él?re, s örül, hogy meglátogattam, tegnap is bár nála voltam, de szeretnék ma is menni, szeretnék holnap is [… Tovább]

Jóváhagyattunk magunk Isten kezébe, no meg a hivataléba ott vagyunk. Nyomon követhet?k Mostantól el?nevem van, mint doktornak ha végzett, mostantól rangom van, mint rend?rnek ha faluba tévedt Most már büszke anyám s apám keze elenged Elmúlt a kislány ingatag képzete [… Tovább]

  Mikor b?rödön a szerelempárlatrezdül? gyöngyként kicsapódott,nem tudtam, hogy még újra várlak,vagy lezárunk egy kedves epizódot,akkor a világ már bizonytalan volt,b?rödr?l a gyöngyöt lesöpörte,minden közös tervet elnapolt,s a jöv?képet végleg eltörölte. Mert megértettük, ez már búcsúzás,a test s a lélek [… Tovább]

Hajnali órák ébred?je azon gondolkodom, verset írok neked. Bizony! A kés?n ébred?nek. Talán nem elkésett zenét, kínrímeket, inkább valami szépet, ahogy az éjszakába lopódzik az életadó, a fény. Cickány szöszöl hó alatt, vájatában.   Röhej – augusztus végén vagyunk, Te [… Tovább]

Kopácsolások két szólamban   Kipi- szólt a vízcsepp tarkómon. Kopi- mondta, minek bajlódjon, Kipi- hisz úgyis elj? az ?sz újra, Kopi- a szerelem meg tovább fújja Kipi- saját szomorkás madár dalát.   Kipi- szólt a harkály az utcalámpán. Kopi- cs?röm [… Tovább]

Feltételes feltétlenségek.         Ha látni kíván két szemem, feléd és hozzád érkezem;   ha vágyódó a két kezem, veled és nálad vétkezem;   ha szám csók ízeket terem, a karjaidba rejtezem;   ha sz?k az id? már nekem, feléd [… Tovább]

Alámerülés a kékké feslett végtelenbe, szívdobbanások zaja a belélegzett csöndben. Szerelemmé kócolt ébredések, parttalan világ, körbe-körben csak a mély óceán. Lágy ívekben hullámok zajára hajlik a hold, az ágyra kicsordulva szétterül a tegnap keresztjén kifeszült álom, enyém, tied, szakad, fáj, [… Tovább]

(Heinrich Von Morungen: Ó jaj nekem… c. vers hatására Illusztráció: Kelemen Kata: Esernyős nő) Ha arra kérem, hagyjon el, hamvas szíve úgy tör el, akár milliónyi jégkristály. De ne féljen, még nem kérem, hagyom, hogy boldoggá érjen Önben e mély szerelemviszály. [… Tovább]

    Leszállok a koszos vonatról, Koszosabb talán, mint a kosz. Mi jut eszedbe a Szombatról? A Szombat reményt hoz. Meg engem.   Ki most leszállt itt, az állomáson, Hogy dobogó mellkassal téged várjon Míg elfüstöl a bagó. Egy vén [… Tovább]