Hajnali órák ébred?je
azon gondolkodom,
verset írok neked.
Bizony!
A kés?n ébred?nek.
Talán nem elkésett zenét,
kínrímeket,
inkább valami szépet,
ahogy az éjszakába lopódzik
az életadó, a fény.
Cickány szöszöl hó alatt, vájatában.
Röhej – augusztus végén vagyunk,
Te tavasz Március, és én?
Épp kiáltó magányban
nélküled égetek oxigént magamnak.
Bel?led fakadnak, hozzád induló
félremények, testes kétségek.
Hagynak új karcot
valami léleknek hívott
bennem tanyát vert velemlakón.
Gondolkodtam ám a szerelemr?l.
Mit?l van?
Miért jön?
És mennyi a kémia,
mennyi a bens??
A képeket idegpályákba rejt?,
génvezérelt, összetartozást sejt?,
remél? hit,
tény,
tévhit, vagy valóság?
Látlak képeken.
Szemedben, barna melegbe bújtatott
csendes jóság.
Megfelel?ség, kétség,
takart és nyitott magad.
Útkeresések, szálló gondolat.
Zablamentesen.
Visszafog,
szájzárat rak szavamra korom.
Kéménybeégett.
Minden korai hajnalon
nyitott és zárt
combjaid között keresem
csipkebokrokban tüzekkel ég?,
hitem az összetartozásban.
Utóirat:
Vigyázok, nagyon vigyázok!
Mindent elrendezek.
Veled élt id?mben teher nem leszek!
Csak tábla, keresztúton.
Jó irányba.
Boncasztalon se látsz majd.
Id?ben gondoskodom
tisztes elt?nésr?l is.
Tudod? Tudod! Szeretlek!
————— ………………—————–
Az égen most húz kondenzcsíkot
jó párhuzamban
két, ki tudja merre tartó,
alkatban összeill?
fémmadár.
-csataloo-
BGJ-2009.08.27.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: Balog Gábor -csataloo
