Majd ha,
Szeretkezéseink alatt,
Elsüllyed a világ,
És fájón izzik minden perc,
Ha nem vagyok Veled.
Majd ha,
Kitalálok sok-sok apró
kedves hazugságot
és hívlak, csak azért, hogy
találkozhassak Veled.
Majd ha,
B?römön kiütközik
Öleléseid hiánya,
S keser?ség és fájdalom
Marja agyam nélküled.
Majd ha,
Mint sivatagban tévelyg?
Kicserepesedett ajkakkal
Fél?rülten kergetem
Csókjaid délibábját.
Akkor esküszöm rá,
S magam is elhiszem,
Hogy egyetlen vagy,
Kit szerelemmel szeretek.
És tudom,
Ha egyszer elhagynál,
Semmi sem törölhetné ki,
Agyamba vésett
Csillogó emlékképedet.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Kováts Péter