Kováts Péter : Majd ha (2)

Mindíg feltesszük a kérdést : Mikortól jön el az IGAZI szerelem.

Majd ha,

Szeretkezéseink alatt,

Elsüllyed a világ,

És fájón izzik minden perc,

Ha nem vagyok Veled.

 

Majd ha,

Kitalálok sok-sok apró

kedves hazugságot

és hívlak, csak azért, hogy

találkozhassak Veled.

 

Majd ha,

B?römön kiütközik

Öleléseid hiánya,

S keser?ség és fájdalom

Marja agyam nélküled.

 

Majd ha,

Mint sivatagban tévelyg?

Kicserepesedett ajkakkal

Fél?rülten kergetem

Csókjaid délibábját.

 

Akkor esküszöm rá,

S magam is elhiszem,

Hogy egyetlen vagy,

Kit szerelemmel szeretek.

 

És tudom,

Ha egyszer elhagynál,

Semmi sem törölhetné ki,

Agyamba vésett

Csillogó emlékképedet.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Kováts Péter
Szerző Kováts Péter 70 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.