Takács Andrea-Babu : Az élet

 

Az élet áradat,

hömpölyg? folyó.

Hullámai felemelnek,

habok szélén táncolsz,

majd a mélység ragad magával,

s fuldokolva merülsz el.

Próbálsz úszni, csapkodva,

leveg? után kapkodva,

kapaszkodókat keresve, …

de az ár magával ragad,

s nem ereszt.

Ha elfáradsz, megérted,

a sodrás célod felé terel.

Az élet szell?.

Lágyan simogató ringatás.

Körülölelve cirógatja hajlataid,

pajkosan bújik kabátod alá.

Felb?szülve elsöpör mindent

mi útjában áll,

nem kíméli hajlékod hajlatait,

porrá zúzott biztonságodból

kiszakított árvává tesz.

Légváraid elhessentve,

elcsendesedve hozzád bújik,

arcodra szeretet rózsát lehel.

Az élet fény.

Lágyan melenget? napsugár,

szeretet,

szerelem,

perzsel? t?z,

mely felégeti a hidakat,

miket a múltban hagytál menedékként.

Kínjaid poklának tisztító tüze

lassan elhamvad,

s parazsa felébreszti bágyadt szíved.

Melegedni térsz.

Az élet parlagon hever? föld.

Gondolatod magvait elhintve,

hiteddel gondozva

kitartásod édenkerteddé sarjad.

Gyomlálnod kell a félelmek hajtásait,

s legszebb fád alatt pihenve

hallgathatod a madarak boldog énekét.

Az élet Te vagy.

Dinamikusan pulzáló lüktetés.

Szüntelenül összehúzódsz és kiterjedsz:

tadam, tadam, tadam, tadam, …

Az élet egy pillanat:

MOST.

……………………………………………………..

e sok szép igazságot zanzásitsd!

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Andrea-Babu
Szerző Takács Andrea-Babu 53 Írás
"Isten tudja, honnan jöttem, Köd előttem, köd mögöttem. Szél hozott, szél visz el. Bolond kérdi, mért visz el." /Szabó Lőrinc/