„Tégy engem mint egy pecsétet a te szívedre.
Mint egy pecsétet a te karodra; mert
er?s a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a buzgó szerelem…”
(Énekek éneke; 8:6)
Úgy érjen téged a szerelem, mint a kinyilatkoztatás,
szent indulatával, villámcsapásával,
mely földre terít
minden múltbéli leselked? árnyat.
Földmozgást és csendet hoz magával.
A tenger büszke morajlását
hozza magával, s a Kert nyílásán lángpallossal ?rt álló angyal
döbbent arcmását.
S e hirtelen támad világlármát, e istenítéletet,
mostani életének pokrócmagányával takarja be.
Szerelmes az öröklétrögökben találja
meg azt az arcot, aki arra született, hogy lángra lobbantsa szívét.
Aki szerelemes az megtanul jól és helyesen imádkozni!
S míg imádkozik, addig az Úr munkálkodik.
Olyanná válik a szerelmes lelke, mint egy oltár, hétágú gyertyatartó,
lámpások olaja, szív és vesét elválasztó vonal.
A szerelmes szíve tele van isteni álmok álmaival.
Mindenért hálát ad. Mindent remél. Mindent hisz. Tele
van ?sbizalommal.
A szerelem nem egyéb, mint az Isten egyik legtitokzatosabb
titkának megélése. Mert akiknek a szívük tiszta,
azoknak megadatik – a kinyilatkoztatás. A telt cs?rök békéje.
S ilyenkor feltárul az üvegtengeren egy égre nyíló ablak.
Ezen megy be a szerelmes, hogy kinyilvánítsa ki született meg benne.
És ? nem kételkedik szerelme szépségébe.
Tudja: a szépség annak a gyümölcse, amit az élet
tanításából nyertünk és megértettünk.
Mert a legfontosabb dolog a szerelemben: a tisztaság és h?ség.
A szerelmes a szív áttetsz? ablakán lép be,
s ezután az asszony, aki hallja szárnyaló énekét,
örökre e dallal az ajkán, úgy lángol,
mint a szentély éjszakai örökt?ze.
Az asszony hallgatja, míg aranyozott libánusfa ágyában
szendereg, átváltozik szerelme énekévé.
Ezután felserken és elindul és egy testté lesz szerelmesével.
Hit által megragadják a pillanatot, ami adatik nekik,
máshonnan. És a két test összeforrt ütemes ritmusa egyetlen
történelem el?tti, édenkerti örömöleléssé válik,
mely mély és igaz – mert látta Isten, hogy igen jó.
És ?k énekelnek és dalolnak és ujjonganak
a fény háromszögében.
A férfi szerelmes lelkével simogatja a szeretett n? lelkét.
És a n? befogadja, és szelíden visszasimogatja párját
az ? szerelmes liliomlelkével. Mindenestül befogadja,
elhalmozza és dédelgeti egész asszonyi lényével a férfit.
Ekkor egy égi ablakon át bebocsátást nyernek a láthatatlanba,
s ?k összeölelkezve mennek,
míg odafent a mennyben a szerelmes férfi
és a szeretett asszony eggyé forrt csendje
együtt kelti éltre az édeni emberpár
els? ölelés utáni csendjét,
s még b?nt?l mentes szerelmét.
