Horváth Lívia : Házasság

Jóváhagyattunk magunk

Isten kezébe, no meg a hivataléba

ott vagyunk.

Nyomon követhet?k

Mostantól el?nevem van,

mint doktornak ha végzett,

mostantól rangom van,

mint rend?rnek ha faluba tévedt

Most már büszke anyám

s apám keze elenged

Elmúlt a kislány ingatag képzete

A ködbe szállt, hogy megteremtse

Nehéz véges döntés a miénk

hogy ilyen messze megesküdtünk

hogy ilyen rengeteg’t ígértünk

feleség vagyok, asszony, s te úr, uram!

De bármi nagy e felel?sség nekünk

mi szárnyakkal oly boldogan repülünk

s házasság, okmány, levél

csak szerelem ez – nem törvény

Szabad ?szinte tánc örvény

Szeretjük egymást míg az arany

egymás újjához tapad…

Legutóbb szerkesztette - Horváth Lívia
Szerző Horváth Lívia 7 Írás
Régi kép, régi versek... Émelyítő ez az élet, ez a sok szó... de hol a lényeg? Szeretünk írni mert nem baj sírni és ha meglátnak is nem szégyen élni! Még nagyon sokat kell tanulnom,... idén éretségizem :) Irodalmi drámai tagozatos gimnazista vagyok Szentesen. Imádom a művészeteket, a zenét, az embereket, szeretek olvasni, nagyon, nagyon igyekszem jó felnőtt lenni...úgy hogy közben sosem növök fel :P Komoly feladat lesz, de én majd megcsikizem, és akkor együtt nevetünk......mert olyan ritka amit az emberek együtt csinálnak....:P pedig hogy futnak a lelkek egymás felé.....