A szív örökké n?, mint a fül
és úgy tanul, ahogy a zajokból sz?röget
szivárog a méz lassan, át az életen
mint egy eretnek
s közben ezer darázzsal, rossz pappal veszekszem.
De mi a böjt?
Ha nem a távolléted
Mi a Menny,
ha nem az ölelésed
S minek a Paradicsom,
ha volt Mennyország
kezdetünk kezdetén…
S minek mennénk onnan lefelé?
Mi lehet er? annál szorosabb,
mint amit karodban karom kap
S mi lehet érzés annál fontosabb
mint ami szívem szívednek ad?
Mi úgy szeretjük egymást, megtérve
mint ahogy azt Isten, legel?ször megkérte.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.31. @ 13:00 :: Horváth Lívia
