Horváth Lívia : Korunkban karunk

A szív örökké n?, mint a fül

és úgy tanul, ahogy a zajokból sz?röget

szivárog a méz lassan, át az életen

mint egy eretnek

s közben ezer darázzsal, rossz pappal veszekszem.

De mi a böjt?

Ha nem a távolléted

Mi a Menny,

ha nem az ölelésed

S minek a Paradicsom,

ha volt Mennyország

kezdetünk kezdetén…

S minek mennénk onnan lefelé?

Mi lehet er? annál szorosabb,

mint amit karodban karom kap

S mi lehet érzés annál fontosabb

mint ami szívem szívednek ad?

Mi úgy szeretjük egymást, megtérve

mint ahogy azt Isten, legel?ször megkérte.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Lívia
Szerző Horváth Lívia 7 Írás
Régi kép, régi versek... Émelyítő ez az élet, ez a sok szó... de hol a lényeg? Szeretünk írni mert nem baj sírni és ha meglátnak is nem szégyen élni! Még nagyon sokat kell tanulnom,... idén éretségizem :) Irodalmi drámai tagozatos gimnazista vagyok Szentesen. Imádom a művészeteket, a zenét, az embereket, szeretek olvasni, nagyon, nagyon igyekszem jó felnőtt lenni...úgy hogy közben sosem növök fel :P Komoly feladat lesz, de én majd megcsikizem, és akkor együtt nevetünk......mert olyan ritka amit az emberek együtt csinálnak....:P pedig hogy futnak a lelkek egymás felé.....