Matos Maja : PADUNK

 

Amint a lombok közül
rám nevet, aranyba vonja
szívemet. Mosolyos zöldje,
árnyékot vet a földre,
de körötte, nesztelen lépteid
helyén, a hiába vágyakozás
gyötrelme ring felém.
Ilyenkor, konokul gyáva
vágyaim hagyom,
hogy elcsituljanak a padon.

Megfáradt napjaim
illatfelh?be vonta,
a rajta nyílott szerelemvirág.
Cinkosunk volt.
?rizte titkunkat.

Aztán a lázremeg?s estek
kih?ltek és lassan elvegyültek,
az értéktelen, de örökre kedves

kacatjaim közé.

Legutóbb szerkesztette - Matos Maja
Szerző Matos Maja 249 Írás
Itt otthon érzem magam. Szívesen olvasok, írok. www.majalapja.eoldal.hu