Kovács Ilon : Most…

 

indulok.

 

Ruhám, kabátok, pokróc is kell

víz, és a dobozok

no és a fiókból még valami

lakásajtó, kapu ajtó bezárva

nem marad nyom.

 

A hó mindent betakar.

 

Üres az éjszaka

enyém az utca,

még egy sarok

most fordulok.

 

Ez a lépcső pont jó,

hosszú árnyék fedi be.

 

Piruláim gyorsan fogynak

a víz simán viszi le,

fény csillan a csuklómon,

a havat színezi be.

 

Csupasz vagyok, testemen

idegen kezek matatnak,

az erős fényben előttem

egy  kékszemű nő

nevemet akarja.

 

Megmondom:

név, cím, telefon,

kérdez:

Miért csinálta?

 

          Mit tudja, ő mi van legbelül

          Kérdéseimre a választ is én adom

          Üres szék a szomszédom

 

Legyőztek,

fizikai erőm már elfogyott

arcába üvöltöm végső csalódásom.

 

Legyőztek,

 

pedig már nem akartam győzni.

Legutóbb szerkesztette - Kovács Ilon
Szerző Kovács Ilon 71 Írás
Dunaparti városban élek. Érdekel a világ, és ami benne történik. Szeretek itt olvasgatni, és ha kedvem van írogatok is.