Kovács Ilon : Most…

Nyomtatás

indulok.

Ruhám, kabátok, pokróc is kell

víz, és a dobozok

no és a fiókból még valami

lakásajtó, kapu ajtó bezárva

nem marad nyom.

A hó mindent betakar.

Üres az éjszaka

enyém az utca,

még egy sarok

most fordulok.

Ez a lépcső pont jó,

hosszú árnyék fedi be.

Piruláim gyorsan fogynak

a víz simán viszi le,

fény csillan a csuklómon,

a havat színezi be.

Csupasz vagyok, testemen

idegen kezek matatnak,

az erős fényben előttem

egy  kékszemű nő

nevemet akarja.

Megmondom:

név, cím, telefon,

kérdez:

Miért csinálta?

          Mit tudja, ő mi van legbelül

          Kérdéseimre a választ is én adom

          Üres szék a szomszédom

Legyőztek,

fizikai erőm már elfogyott

arcába üvöltöm végső csalódásom.

Legyőztek,

pedig már nem akartam győzni.