Szendrői Csaba : Porcelán baba

 

 

 

Ez olyan volt

Mintha egy dobozban

Lányként elrejtett

Porcelán babámra leltem volna

És pedig nem is volt babám

És nem is voltam lány jól tudom

Csak körbefogott

Egy marék el nem szórt üvegtörmelék

És halk szél rázta fémcsövek

Halkuló világa

Soha ki nem mondott szavak

Altatnak hiába

Álmom sóbálványa

Egyik után a másik követ

Hét ördög minden napra egy

Kísért a tehetetlenség

Szerelem és olvadó köpönyeg

Gondosan összehajtott

Szekrény mélyére rejtett

Újból el?bújó

Ezerszer elfelejtett

Tavon sétáló szörny vagyok

A nap szemben fehérl?

Aztán kékbe foszló horizont

Kereked? ajkakra véres ujjal

Csendben ülj a sarokba

Ne is mondd

Senkit nem érdekel

Egy tálcányi er? vagyok

Magamra húzom a teret

És önmagamnak koldulok

Tarisznyámba dugom

Mélyen

Ne leljen senki semmi nyomot

Sötétben puha lábnyomokat ejtek el

Álmomban holdkóros vagyok

Számonkérhetetlen sodródó

Fa doboz

A varázsigét ordibálom

Még csak légszomjat sem okoz

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...