Szendrői Csaba : Ã?Å¡gy pár hét

Halott vágányát felül emelem

A sétány kopár, köves útjain,

Létra fokán a sínpárnak

Bujkálva egyre feljebb

Neki az ölébe bújva el,

 

Özön magzatvízébe evezve

Lassan, bandukolva kifelé

fény felé fordítva fejem

dacolva a hatalmas

nemmel, ordítva énekel

 

Tartalom híján végig lapozva

Kitépve minden feleslegest

Kotta papírra rajzolva

Ordítva én is szemébe

Tudom, hagyd abba!

 

Extázis közeli állapotban

Minden létez?be mélyítve

Karmom a molekulákba

Töréshez szoktatom

A lelket mert kéri

 

Lényegében a fert?zött szerelem

Maga mi felborítja a rendet

Dühöngök mert a szívem

Félreveri stabil taktusát

Ha úgy tartja kedve

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 261 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...