Ma a búnak gondja
Ma a búnak gondja van a térre,
Túl-csepp telt kupából – halál testvérkéje -;
Kicsordul szememb?l a bánat. Nyár bolond kolonca
Vagyok, s nem pereg olvasó csontja rég,
Körmöm piszkától zúzos égig b?nbocsánatért.
Lesz-e vétkeimnek szobra, szól-e majd b?neimr?l utca?
Bennem ma bú arzenálja vet lobot.
Hideg t?z, penge-élt idéz, s sz?z fagyot,
Mihaszna kényét f?m körött alussza
Ny?tt hada, elvonva férfitestem kapca-pártól,
Magamat kárment? innens? oldalától.
Lesz-e vétkeimnek szobra, szól-e majd b?neimr?l utca?
A bú ma kicsente kacajomból a langyot,
Ünnep hevéb?l savanyú-alvadt vér-parancsot
Hallat, lakom sz?k köröndjén kering rítus-tánca,
Hol szerelem-torzóra d?lten hiány dacos tornya posztol,
Tett s vágy közé szegetten csahos átkot riposztol.
Lesz-e vétkeimnek szobra, szól-e majd b?neimr?l utca?
Bú, vajákos némber, ma ámokfutó az est.
Nomád napszak, épp csak köszön, oldani rest
Gondok veszett gubancát. Csehül áll oddsza
Nyerésnek. Szikkadt, horpadt kút maradt enyém.
S a mélybe mankó hull, lépcs?, ima, remény.
Lesz-e vétkeimnek szobra, szól-e majd b?neimr?l utca?
Ma a bú szikéje gy?lt húsba mélyed,
Közeleg Roberto elme-borult éjed,
Égbe-lövelltnek vélt hajód spr?d homokba
Fúrta a hév; veszteg itt maradj meg, int a pondró
Közöny, hogy lehess lantja-vetett túléló-halandó.
S nem lesz vétkeimnek szobra, nem szól majd b?neimr?l utca.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Rossner Roberto
