Tiszai P Imre : Z ú g ó

*

 

A valóság tűéles szikláin

törik meg az álmok folyama,

zúgó kavar zavaros iszapot

a vágyak szép-kék világába.

Simogató szerelem csöppjei

a féltés áradatává dagadnak,

a kétség mar sebet mélyen,

kérdések most választ várnak,

de hallgatunk,

 

nem kérdezünk,

a választól félünk.

 

Bántó most minden szó.

Elmegyek!

A holnapból

 – félve –

még visszanézek,

a zúgót hallgatva,

vágyom, hogy a víz fölött

a szivárvány szép íve

törje meg a vízködöt.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén