Balog Gábor -csataloo : Penge-egy m?soros est

 

 

 

Csak nézett rám

azokkal a bazi nagy tehén szemekkel.

Kérdezett is, hát te?

Én meg?

Röhögtem befelé,

mint valami fapadoson

a zötyköl?d? butykosban az újbor.

Ugyan mit is válaszoltam volna?

Annyit csupán, hadd mutatkozzam be,

Balog Gábor vagyok a költ?.

 

Azt hiszem, megleptem,

mert a nagykép?ség mindig Lea.

Láz. Genetikailag.

Letromfol még becsületes embert is,

nem csak silányát.

 

Nézett tehénb?l borjú,

rám, régi újkapura.

Nem volt ura kés?bb jött mondatoknak.

Elveszett. Mint vesztem én,

mikor elhagyott Irén.

Mikor megsz?ntek

egyszer, s mindenkorra holnapok,

borult bili, Cloaca Maxima, teli kübli.

 

Szerelembörtönb?l kizárt,

kirekesztett,

kereshettem magamat újra bezárni.

 

Magának egész jó hangja van,

mondtam lekicsinyl?n

és láttam,

újrarendezi

fejében az emlékeim.

Tanácstalan.

Laza babgáz se nincs-volt,

hogy segítsen

kirakni hé-Gabi rébuszt.

Hatoldal-kockából tehénkét,

hogy csodáljam.

 

Leesett az állam.

Kibe is voltam szerelmes?

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.