Péter Erika : Huszonöt évesen, Gran Canárián – 2.rész

Több, mint tizenhat órát utaztunk…

Honfoglalás

 

 

A szálloda – sötétben

 

Sötét még a hajnal, mikor megállunk egy fehér, tíz emeletes épületnél, s a bejáratot keressük. A spanyol sofőr türelmesen vár, amíg az álmosságtól vakon, végre megtaláljuk.

 Alig kivilágított recepciónál álmos portás fogad, elveszi az iratainkat, kezünkbe nyom egy szobakulcsot, a négyszáztizenegyesét. Szinte félálomban bukkanunk rá a félemeleti liftre, vihetjük a szobába a csomagokat. Negyedik emelet.

– Magasabban szerettem volna lenni! – panaszolom Lacinak. – A harmadik emeletig ugyanis olcsóbb a szálloda. Ráadásul mellettünk a lift, biztos hallani fogunk minden egyes fel- és lejövetelt.

Komor bútorokkal berendezett helyiségben találjuk magunkat. Ez a nappali, benne egy beépített konyha, hűtőszekrénnyel, szemben kanapé, mellette két karosszék, tévé és olvasólámpa. Egy sötétbarna ajtó nyílik valahová. Kinyitjuk.  Ez a gardrób. 

Benézünk a fürdőszobába, itt minden rendben, csak azt furcsállom, hogy nincs rendesen leragasztva a vécétet?.  Kinézünk az erkélyre. Fekete az óceán, csak néhány lámpa világít a parton. Egymásra nézünk.

– De hol a hálószoba? Nincs hálószoba, pedig mi hálószobásat fizettünk.

Idegesen járkálunk fel-alá. Nézzük a behemót szekrényt, kiderül, hogy lenyitható, sodronyos ágyakat rejt. Ágynemű helyett viszont csupán egy-egy pokróc takarja.

Szerencsére meglátunk egy újabb ajtót. Felkapcsoljuk a villanyt. Ez a másik szoba, a háló. Folyosóra nyílik két pici ablak, az óriási ágy fölött ventillátor forog, ruhászsekrény, toalettasztal, nagy tükör, jó a berendezés, mégis, minden olyan siralmasnak látszik.    

 Közben Laci észreveszi, hogy a hűtőn ott van egy szalvétába csomagolt kenyér. Azonnal felrémlenek előttem az interneten látott riasztó fotók – a csótány, a koszos óceán…

– Úristen segíts, mi egy kitakarítatlan, használt szobát kaptunk!!! Valaki itt felejtette még a szendvicsét is!   

Legszívesebben elsírnám magam, de még ehhez sincs elég erőm. Hiszen én mondtam, hogy nem kell nekünk luxusszálloda…

Megtisztálkodunk és óvatosan belefekszünk a kétes tisztaságú ágyba.

Megbeszéljük, hogy holnap nemcsak szobát, valószínű, hogy szállodát is cserélünk.

Csak reggel lenne már! Több, mint tizenhat órát utaztunk, mégsem jön szemünkre álom. Ide-oda forgolódunk az idegen ágyban.

 

 

A szálloda – világosban

 

Először Laci kászálódik ki a szobából, hallom jellegzetes lépteit. Nemsokára bekiált:

– Gyere csak ki! – Dehogy megyek! – gondolom, és még jobban összeszorítom a szemhéjam, hogy semmit se lássak. Ám a hangjából kiérzek valamit, ami arra késztet, hogy kimerészkedjek az ágyból.

Nem akarok hinni a szememnek. A nappali fényben úszik. Megszépült a szoba. Az erkélyről felragyog a tenger, vagyis az óceán. 

Alattunk a kerti uszoda vize villan, kék csíkos köpenybe öltözött nők épp sikálják a napágyak alját. Az előttünk nyúló öbölhöz mozaiklépcsők vezetnek. A pálmafák leveleit kellemes szél ringatja. Csupa kék, csupa zöld minden.

– Akkor – cserélünk szállodát? – kérdezi Laci.

– Hogy cserélünk-e? – mosolygok boldogan. – Siessünk az ebédlőbe, mindjárt vége a reggeli időnek!  

Előbb azonban benézünk a recepcióra, hogy visszakapjuk az iratainkat. Még időben, az utolsó pillanatban érkezünk a svédasztalos reggelihez.

A bőséges kaja után felfedezzük az egyéni ízléssel berendezett, kellemes szállodát. Rácsodálkozunk az óriáskaktuszokkal teli kertre, a színes virágokra. Örömmel nyugtázom, hogy van számítógéphasználati lehetőség, a lift olyan halkan jár, mint egy svájci óra és az ágynemű napvilágnál tökéletesen tiszta, éppúgy, mint a törölközők.

Gyorsan kicsomagolunk, s közben kinyitjuk a hűtőszekrény ajtaját. Fóliával takart hideg ételt – nyilván a vacsorát és két üveg ásványvizet, gyümölcsöt találunk benne.

Így megfejtjük a kint felejtett kenyerek titkát. 

 

 

A mini kontinens

 

Huszonöt évvel ezel?tt legmerészebb álmainkban sem gondoltuk, hogy valaha tengerparton fogunk üdülni, azt meg különösen nem, hogy a Kanári-szigeteken ünnepeljük majd házasságunk huszonötödik évfordulóját.

A szigetet spanyol hódítók több eredménytelen kísérlet után 1478-ban foglalták el, azóta  Spanyolországhoz tartozik.

Gran Canaria, eredeti nevén “Tamarán”, vagyis a bátrak földje. Többen azt gondolják, hogy ez a legnagyobb a Kanári-szigetek között, pedig ez nem így van. A hét sziget közül Gran Canaria méretre a harmadik, kb. 1.500 km².

Gran Canaria-nak a rómaiak nevezték el és ez a név rajta is maradt, annak ellenére, hogy római valószín?leg sosem tette rá a lábát. Neve valószín?leg a kutya latin nevéb?l, a Canisból származik, ugyanis Plinius úgy gondolta, hogy a szigeteken sok nagy test? kutya él. A legenda szerint ezek ?rizték a szigetet.

Gran Canária alakja majdnem kör alakú, felülnézetben – habcsókra hasonlít.

A habcsók csúcsa egy vulkanikus kúp. Belsejében óriási hegyek és védett völgyek váltakoznak, partszakasza kavicsos és homokos, s néhol olyan meredek, olyan megközelíthetetlen, hogy még a halak sem tudnak lepetézni.

Annyira változatos a táj, hogy joggal nevezik mini kontinensnek, hiszen a sivatagtól a magas hegyeken át a zöldell? banánligetekig, fest?i kiköt?kt?l, a történelmi és kulturális emlékekben gazdag kistelepülésekt?l a modern szórakozóhelyekig – minden megtalálható ezen a szigeten.

 ?slakói a sz?ke kékszem?, magas termet? guanchok – állítólag már Krisztus el?tt 2000 évvel itt éltek. Platon érdekes, utópisztikus feltételezése szerint a vulkáni kitörés által eltemetett földrész, Atlantisz túlél?i voltak, s a sziget Atlatntisz maradványa.

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: Péter Erika
Szerző Péter Erika 567 Írás
"Az ember akkor jut legközelebb saját énjéhez, amikor oly' komollyá válik, mint a játszadozó gyermek." (Herakleitosz) Előfordulok sok-sok antológiában, néhány folyóiratban, köztük a Bárka Irodalmi Folyóiratban, a Csodaceruzában és Dörmögő Dömötörben. a Breki Magazinban is. 2013 Ünnepi Könyvhét - A Körösvidéki Irodalmi Társaság Körösök Gyöngye díjával jutalmazta Másodvirágzás c. könyvemet. 2014: VOSZ - IRODALMI PRÍMA DÍJ a gyermekirodalomban kifejtett munkásságomért. Tizenkét önálló kötetem van. 1.Mindörökké mosoly ( Akkordia Kiadó 2. Szeretőim a szavak (Akkordia Kiadó). 3.Verselhetek 1.és 2.kiadás - Móra Kiadó) 4. Három Holló CD ( Palinta Társulat) Gyerekverseim némelyikét megzenésítették. 5.A nyakatekert zsiráf- gyerekzetek (magánkiadás) 6.Túlhordott ölelés - Irodalmi Rádió, Miskolc, MEK. kötet 7.Esőtánc- CD -megzenésített verseim. Énekli és zeneszerzője: Dafna 8. Csupa csiga - verses mesék - Timp Kiadó (2011) 9.ZabfaLók - verses történetek a lovakról- AB-ART Kiadó (2012) 10. Szélforgó CD. ( Fülemüle Zenekar -meg zenésített gyerekzetek 11. Másodvirágzás- Kortárs Költők sorozat (20.) AB- ART Kiadó (2013) Körösök Gyöngye Irodalmi Díj - a Körösvidéki Irodalmi Társaság megyei díja-2013 Ünnepi Könyvhét 12. Boldogságbolt -gyerekzetek ( AB-ART Kiadó) 2014. 13. Színházikó -gyerekzetek ( AB- ART Kiadó) 2014. 14. Autóparádé- leporelló ( AB-ART Kiadó) 2014. 15. Hajnaltól hajnalig- leporelló ( AB-ART Kiadó) 2014. 16. Elpattant zongorahúr - regény ( AB- Art Kiadó ) 2015. 17. Verő László oklevé l- Héttorony Irodalmi Magazin Szerkesztősége - líra kategória- 2015. Ha többet szeretnél tudni rólam, nézd meg a honlapomat! Honlapom: http://www.petererika.com/