Tiszai P Imre : 14. STÁCIÓ

*

Építs falat

 múlandóságomra

 közönyből, felejtésből,

 eldobott szerelemből,

 keserű álmokból,

 tűnő vágyakból.

 S ültess mellé egy virágot,

 hogy lássam mindig mosolyod,

 lássam szép szemed csillogását,

 éljem a végtelenben

 szerelmünk temetett álmát,

 álmodjam rólad,

 míg a véget nem érő idő

 lebontja

 a falakat.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén