Építs falat
múlandóságomra
közönyből, felejtésből,
eldobott szerelemből,
keserű álmokból,
tűnő vágyakból.
S ültess mellé egy virágot,
hogy lássam mindig mosolyod,
lássam szép szemed csillogását,
éljem a végtelenben
szerelmünk temetett álmát,
álmodjam rólad,
míg a véget nem érő idő
lebontja
a falakat.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Tiszai P Imre