Kőmüves Klára : Kézcsók!

 

 

 

Mindig ilyenkor kezdek el fázni,

százszor megtört madárutak alatt,

mintha nehezen döntenék el, merre szálljanak,

keringenek a tömb felett.

Tegnap a promenád padja csücsülni hívott,

de inkább vívódtam hazáig,

kihalt a város, vacogtak a fények,

felemelt fejjel, büszkén,

csak bentről kopogott a félek.

Nem barátom az ilyen este,

inkább kellemetlen ismerős,

akit szívesen soha nem látok,

felbukkanását érzem minden tél előtt.

Kesztyűben is fagyott ujjak

forró szerelemről beszélnek,

a vérnek hamis nyelveken csacsognak,

közben hó esik maholnap,

és félő, nem fogja megcsókolni kezed kezem,

hogy aztán átvészelve a telet,

lelkemben meleg legyen.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))