Kolomp hangja szól fölötted.
Alattad virág.
Megérted, mert alkotok.
Nincs már hibád!
Kezedbe adtam a feloldozást
és teret nyitottam új soroknak.
Tudom, sokan ostoroznak,
és szeretnek is sokan, Mirian.
Velem mi van?
Megtaláltam a mályi domb asszonyát,
lányban.
Horányban éjjel is világít.
Fedett terasz alatt,
hajnalban képerny? el?tt,
bet?kön matat kéz, és pirkadatkor
friss ajakra csókol
ébreszt?t bels? kényszer.
Mondtam elégszer.
Élni csak így lehet!
Tüd?re szívni használt leheletet,
feloldani kétesélyes álmok között
rosszak kötését.
Köntösét oldani fürdés után,
mesélni megélt,
meg nem élt emlékeket.
A ház kicsi.
Id?m lehet sok és kevés is.
Éltet a kapott, labdaként
oda-visszapattogó,
testben, lélekben megélt
ritka kincs.
Szerelem-szeretet.
Bagoly mesél nekem-kett?nknek, Halnak
id?nként.
Monostor önkéntes fogja.
Visszajár.
Ha erre jársz, neked is kijár jöv?re
árvalányhaj.
Kolomp alatt, virágos rét felett.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Balog Gábor -csataloo
