Balog Gábor -csataloo : Perceg? id?

 

 

 

Kolomp hangja szól fölötted.

Alattad virág.

Megérted, mert alkotok.

Nincs már hibád!

Kezedbe adtam a feloldozást

és teret nyitottam új soroknak.

Tudom, sokan ostoroznak,

és szeretnek is sokan, Mirian.

 

Velem mi van?

Megtaláltam a mályi domb asszonyát,

lányban.

Horányban éjjel is világít.

Fedett terasz alatt,

hajnalban képerny? el?tt,

bet?kön matat kéz, és pirkadatkor

friss ajakra csókol

ébreszt?t bels? kényszer.

Mondtam elégszer.

Élni csak így lehet!

Tüd?re szívni használt leheletet,

feloldani kétesélyes álmok között

rosszak kötését.

Köntösét oldani fürdés után,

mesélni megélt,

meg nem élt emlékeket.

 

A ház kicsi.

Id?m lehet sok és kevés is.

Éltet a kapott, labdaként

oda-visszapattogó,

testben, lélekben megélt

ritka kincs.

Szerelem-szeretet.

 

Bagoly mesél nekem-kett?nknek, Halnak

id?nként.

Monostor önkéntes fogja.

Visszajár.

Ha erre jársz, neked is kijár jöv?re

árvalányhaj.

Kolomp alatt, virágos rét felett.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.