H.Pulai Éva : Herta Müller német írón? kapta idén az irodalmi Nobel-díjat

A Svéd Királyi Akadémia “költészetének s?r?ségéért és az elnyomottak világát ?szintén bemutató prózájáért” ítélte Herta Müller romániai születés?, Németországban él? írón?nek az irodalmi Nobel-díjat.

 

Herta Müller romániai születés?, Németországban él? írón? kapta a 2009-es irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Akadémia “költészetének s?r?ségéért és az elnyomottak világát ?szintén bemutató prózájáért” ítélte neki a díjat. Személyében a diktatúra tapasztalatának egyik kiemelked? közvetít?je kapott elismerést. 

.

2009 irodalmi Nobel-díjasa Herta Müller német írón? – jelentette be csütörtökön tizenegy órakor Stockholmban Peter Englund, a Nobel-bizottság f?titkára. A romániai születés? német írón? prózát és verseket egyaránt ír, köteteiben a diktatúrában szerzett tapasztalatait örökíti meg. Számos irodalmi díjjal jutalmazták munkásságát az elmúlt években. Magyarul eddig egyetlen könyve jelent meg, címe: A rókák csapdába esnek (Pesti Szalon, 1995). 2004-ben járt Magyarországon, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt. A Nobel-díjat ünnepélyesen december 10-én veheti át Stockholmban, az érmet személyesen a svéd uralkodó, Károly Gusztáv nyújtja át. A díjjal 10 millió korona jár, ami megközelít?leg 262 millió forintnak felel meg.

.

Herta Müller 1953-ban született Romániában, a németek lakta Bánátban, egy Nitzkydorf nev? sváb faluban. Édesapja SS-tisztként szolgált a második világháború idején, édesanyja nem sokkal utána öt évet töltött egy szovjet munkatáborban. A Temesvári Egyetemen germanisztikát és romanisztikát hallgatott a hetvenes évek elején. A diploma megszerzése után tanárként és fordítóként dolgozott, és ekkor kezdett írni is. Négy társával együtt megalapította az Aktionsgruppe Banat (Bánáti Akciócsoport) nev? m?vészeti csoportot, akikkel együtt a romániai német ellenzék határozott képvisel?je volt. A Ceausescu-diktatúra titkosrend?rsége, a Securitate nem nézte jó szemmel a független m?vészi szellemet hirdet? csoportosulást. Mikor nem sikerült beszervezniük, elbocsátották tanári állásából. Egy ideig egy autógyárban dolgozott fordítóként, és német nyelvórákat tartott, majd 1987 elején, a rendszerváltás el?tt két évvel költözött át a zaklatás el?l Németországba férjével.

.

Írói munkásságára letörölhetlenül rányomta bélyegét a diktatúrában töltött 34 év, írásainak egyik jellemz?je a szavak megválogatása, a velük való jelentésbeli játék. “Szkepticizmussal használja a nyelvet” – fogalmazott a Svéd Akadémia f?titkára, mivel a diktatúra folyamatosan torzítja, “korrumpálja” a nyelvet.  

.

“Már elmúltam harmincéves, és bár minden német szót értettem, Németországban gyakran mégsem értettem a helyzeteket”mesélte az írón? 2004-ben, magyarországi látogatásakor. “Rájöttem, hogy a nyelv, ez az úgynevezett közös nyelv csak az egyik síkját jelenti a megértésnek. Például a rend?r szó egészen mást jelentett Németországban, mint Romániában, a diktatúrában.”  A Der König verneigt sich und tötet (A király meghajol és gyilkol) cím? kötetének középpontjában is a totalitárius állam manipulált nyelve áll.

Kitelepülése el?tt három évvel korábban, 1984-ben már megjelent egy kötete Németországban Niederungen címmel (Lapályok, Romániában 1982-ben adták ki, er?sen cenzúrázva), ekkor ki is látogatott Frankfurtba, a könyvfesztivál vendége volt, de még nem akarta elhagyni Romániát.

. 

“Én mindig azt mondtam, nem mehet el mindenki” nyilatkozta err?l kés?bb. Csak egyvalakinek kell mennie, és akkor mindenki maradhat. Hiszen nem lehet fordítva, hogy mindenki elmegy, és csak az az egy marad. A diktátornak kell mennie.”

.

Németországban egymást követték további m?vei – máig húsznál több kötet: elbeszélések, regények, esszék, amelyek mind a diktatúrában él? emberek tapasztalatait közvetítik. Választott hazájában az egyik legfontosabb szerz?nek tartják.

A Németországba kitelepült romániai német írók legkiválóbbja, (…) a megélt diktatúra és a diktatúra szorításában megélt kisebbségi lét legmélyebbre ható elemz?je”mutatta be ?t Komáromi Sándor irodalomkritikus. Herztier cím? kötetéért megkapta az International IMPAC Dublin Literary Awardot, amely a Nobel-díj után a legnagyobb pénzdíjjal járó kitüntetés.

.

Ezt a könyvét ajánlotta a Peter Englund is, a Nobel-bizottság f?titkára, amikor azt kérdezték t?le, az írón? mely m?vével érdemes kezdeni az ismerkedést. (A kötet elolvasható az interneten, angol nyelven.) Az 1994-ben írt könyv er?sen önéletrajzi, az írón? fiatal éveit rögzíti, amikor az akciócsoportot alapították barátaival. A regény szintén öt barátról szól, akiket az egyetem elvégzése után a Ceausescu-rezsim hatóságai különböz? városokba rendelnek. ?k rejtjeles levelekben próbálják fenntartani a kapcsolatot, míg aztán az üldözés kibírhatatlanná válik számukra, és egymástól is elidegenednek.

.

Legutolsó regénye, az idén megjelent Atemschaukel egy másik, fontos írói hagyománnyal, a  lágerirodalommal mutat kapcsolatot, többek közt Primo Levi, Kertész Imre m?veivel. A regény azt mutatja be, hogyan hurcolják el a bánáti svábokat a GULAG-ra, és hogyan veszti el – sok más társával együtt – kontrollját a szovjet munkatáborban egy fiatal fiú, Leopold Auberg saját élete fölött. Az írón? a túlél?k emlékeire hagyatkozva írta meg regényét. 

Élete

 

Édesapja a második világháború alatt a Waffen-SS kötelékében szolgált. Édesanyját a német kisebbség tagjaként a háború után a Szovjetunióba deportálták, ahol öt évet töltött.

Herta Müller a temesvári egyetemen szerzett németromán szakos diplomát 1977-ben. Diákévei alatt tagja volt az Aktionsgruppe Banat nev? ellenzéki beállítottságú, német fiatalokat tömörít? irodalmi csoportnak. Tanulmányai befejezése után 1979-ig egy gépgyárban dolgozott fordítóként. Innen elbocsátották, amikor megtagadta, hogy rend?rségi besúgó legyen és ezt követ?en a Securitate zaklatásainak volt kitéve.

Els? kötete, az elbeszéléseket tartalmazó Niederungen (1982), Romániában csak cenzúrázott változatban jelenhetett meg. A rövidítetlen változat két évvel kés?bb jelent meg Németországban; ugyanebben az évben adták ki Romániában a Drückender Tango cím? kötetét. Mindkét kötetben egy kis romániai német falu korrupcióval, intoleranciával és elnyomással telített világát írja le. A román sajtó kritikusan viszonyult a m?veihez, viszont Németországban pozitív fogadtatásban volt része. Mivel Müller nyilvánosan kritizálta a romániai diktatúrát, tiltólistára került. 1987-ben az akkori férjével, a szintén író Richard Wagnerrel együtt Németországba emigrált. Jelenleg Berlinben él.

 

Díjai:

1984 – Aspekte-díj

1987 – Ricarda Huch-díj

1989 – Ingolstadt város Marieluise Fleißer-díja

1991 – Villa Massimo-Stipendium

1992 – Kritikusok díja

1994 – Heinrich von Kleist-díj

1995 – Aristeion-díj

1997 – Franz Nabl-díj

1998 – IMPAC-díj

1998 – Ida Dehmel irodalmi díj

1999Franz Kafka-díj

2003 – Joseph Breitbach-díj

2004 – Konrad Adenauer-díj

2005 – Berlini irodalmi díj

2005 – Würth-díj

2006 – Walter Hasenclever irodalmi díj

2009Irodalmi Nobel-díj

 

M?vei:

·   Niederungen – Bukarest : Kriterion-Verlag, 1982 ; Berlin : Rotbuch-Verlag, 1984

·   Drückender Tango – Bukarest : Kriterion-Verlag, 1984 ; Reinbek bei Hamburg : Rowohlt, 1996

·   Der Mensch ist ein groβer Fasan auf der Welt – Berlin : Rotbuch-Verlag, 1986

·   Barfüβiger Februar – Berlin : Rotbuch-Verlag, 1987

·   Reisende auf einem Bein – Berlin : Rotbuch-Verlag, 1989

·   Der Teufel sitzt im Spiegel – Berlin : Rotbuch-Verlag, 1991

·   Der Fuchs war damals schon der Jäger – Reinbek bei Hamburg : Rowohlt, 1992 (magyar nyelven: A rókák csapdába esnek, 1995)

·   Eine warme Kartoffel ist ein warmes Bett – Hamburg : Europäische Verlagsanstalt, 1992

·   Der Wächter nimmt seinen Kamm : vom Weggehen und Ausscheren – Reinbek bei Hamburg : Rowohlt, 1993

·   Herztier – Reinbek bei Hamburg : Rowohlt, 1994

·   Hunger und Seide – Reinbek bei Hamburg : Rowohlt, 1995

·   In der Falle – Göttingen : Wallstein-Verlag, 1996

·   Heute wär ich mir lieber nicht begegnet – Reinbek bei Hamburg : Rowohlt, 1997

·   Der fremde Blick oder Das Leben ist ein Furz in der Laterne – Göttingen : Wallstein-Verlag, 1999

·   Im Haarknoten wohnt eine Dame – Reinbek bei Hamburg : Rowohlt, 2000

·   Heimat ist das, was gesprochen wird – Blieskastel : Gollenstein, 2001

·   Der König verneigt sich und tötet – München : Hanser, 2003

·   Die blassen Herren mit den Mokkatassen – München : Hanser, 2005

·   Atemschaukel – München : Hanser, 2009

 

 

Az elmúlt tíz év irodalmi Nobel-díjasai:    

 

1999. – Günter Grass német író, aki “fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be”. Az indoklás mint a XX. század egyik kiemelked? irodalmi m?vét emelte ki az 1959-ben megjelent A bádogdob cím? regényét.

 

2000. – Kao Hszing-csien 1988 óta Párizsban él?, francia állampolgárságú kínai író, aki munkássága “egyetemes érvényének, keser? belátásának és nyelvi leleményességének” köszönhet?en új utat nyitott a kínai regény- és drámaírásban”.

 

2001. – Vidiadhar Surajprasad Naipaul trinidadi születés? brit író “a lényeglátó elbeszélésmódot megvesztegethetetlen, tüzetes vizsgálódással egyesít?, utánozhatatlan hangvétel? m?veiért”.

 

2002. – Kertész Imre “írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

 

2003. – John Maxwell Coetzee dél-afrikai író, akinek regényeit “jól felépített szerkezet, gazdag párbeszédek és briliáns elemzések jellemzik”. Az indoklás kiemelte az író “könyörtelen kritikai szellemét” és “kegyetlen racionalizmusát”.

 

2004. – Elfriede Jelinek osztrák írón?, akinek regényei és színdarabjai “különleges nyelvi er?vel leplezik le a társadalmi klisék abszurditását és ezek leigázó hatalmát”. Az indoklás kiemelte m?veinek zenei kontrasztjait.

 

2005. – Harold Pinter angol drámaíró, aki “színdarabjaiban feltárja a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatol az elnyomás zárt térségeibe. Pinter visszahelyezte a színházat alapjaira: a körülzárt térre és a kiszámíthatatlan párbeszédre, amelyben az emberek ki vannak szolgáltatva egymásnak, s amelyben a látszat porrá omlik”.

 

2006. – Orhan Pamuk török író, aki “miközben szül?városának melankóliáját kutatta, új szimbólumokban gondolkodva vizsgálta az egymással folyton ütköz? és összefonódó kultúrákat”.

 

2007. – Doris Lessing perzsiai születés? brit írón?, aki olyan “n?i tapasztalatokkal rendelkez? elbeszél?, aki (m?veiben) kétkedéssel és látnoki er?vel vizsgálja a megosztott civilizációt”.

 

2008. – A francia Jean-Marie Gustave Le Clézio, akit az indoklás az “új kiindulási pontok, költ?i kalandok, érzéki extázis szerz?jének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának” nevezett.

 

Források:

The Nobel Prize in Literature 2009 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. október 8.)

Herta Müller (német nyelven). Hanser Literaturverlage. (Hozzáférés: 2009. október 8.)

[origo]

wikipedia.org

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1133 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva