Szerelem

  Írásaimban elvesztem, és azt hittem, hogy élek. Téged láttalak mezítelen, mikor két félhús az egészet alkotja, és úgy hívja – szerelem –, de aztán fél marad; esetleg rájuk csodálkozik egy gyermek, aki egyszerre kapná mindkett?t. Ugyanígy kapkodunk – te [… Tovább]

      Ha kijelentőmód, sokáig tehetetlenséget zúdít rám, szennyvízcsatornám. Nem Isten, bennem az állat vagyok. Fáj, egyszerűen, de pokolian, nem nőttem fel a szerelemhez. S ezt nem hagyhatom, hogy fájjon! Vagy felnövök egy következő variánson, másik ember szemében, vagy [… Tovább]

  Párhuzamok, peron, és a kicsi piros: nyugtalan zsizsgés a halántéklebenyben. A pályaudvar torka gyulladásos, eleven, a kollektív lelkiismeret hangszóróból szól, hogy indulni kell. Fémszag, zaj, monoton, zsibbasztó dáridó: tánc a nem tervezett id?ben, n?i arccal a szemhéj mögött.   [… Tovább]

visszafordul nincs fordítókorong csak újrakezdés   biztosító berendezés nélküli metró-alagútban rohan a vágyvonat és sárgás utasai bárhol kiszállnak miközben hintázik a mozgólépcs? a szerelem korlát mely el?reszalad és szájadzik ringató tompor a forgózsámoly a végállomáson visszafordul nincs fordítókorong csak újrakezdés [… Tovább]

  Mennyi rácsodálkozás, mennyi vádirat, rendezgetem a vázlataimat, én sem, mondataim sem találják helyük, sziszeg?s szavak, szétzilált bet?k   mondják helyettem, mit él?szóban kéne kiabálni a másik szemébe, mondani: szerelem, vagy meztelen csiga, hogy zabálni, kell és politika,   magam [… Tovább]

A szerelem önfeláldozás… Visszaadom a szíved, de az enyémet nálad hagyom. Kötözd be, kérlek, ha fájna, gyógyítsd csókjaiddal, s majd akkor add vissza, amikor a tiéd összeforrt.

Volt idő, hogy féltem./Bevallani sem mertem magamnak,/nemhogy neked…/Ó mennyire féltettelek!/A holnaptól, a Naptól,/sötéttől, csillagoktól,/mindenkitől,/magadtól!//   Mit mondhatnék most,/induláskor?/Mit ismételtem annyi éven át:/”vigyázz magadra!”?/Elfáradt mondat,/megkopott jelentés -/dörmögted: jó-jó!/gondoltad: elég már, elég!/Duzzogásra biggyedt ajkad,/gondjaid/ lelked egy sarkába kapartad -/egyedül akartál megoldani mindent./Zűrzavar [… Tovább]

  … nagyobb békeszigetek? Hol a zene csipkézte köveken szaladó, mindent látó gyerek? Talán patak ez, mit hallok. Talán minden bokorban húú-zó szerelem, míg harmónia ruhám e test. Végre. Jövőm meztelen, hangom Éva szó. Havas tollakat kötöz hátamra az idő, [… Tovább]

A lelkem darabokra szedtem, bár Isten szerint nem való, de ha már nekikerekedtem, kenődjék szét a rossz, a jó.   Pont annyi karajt szeleteltem, amennyit engedett a szó, pár betű, aki bízott bennem, rájuk szóródott, mint a só.   Csak [… Tovább]

    Tegnapelőtt kezdődött és három nap az élet.   Mivel magyaráznád eszement boldogságunk? Szemedben látomás, lázálom tükrözött pontatlan képet. Nem mérlegeltél adatot, színt vagy méretet. Kiszolgáltatottságomban pillantásodba kapaszkodtam, gördülékeny, könnyed szavaid, majd kéjed szaggatottsága nem kérdések voltak, sokkal inkább [… Tovább]

Nem lát engemet a nap – szemére csúszott kalap az égen görg? felh? – kellene tán az erny?? Gyorsabban szedem lábam, régen volt, hogy megáztam, bizony most sem akarok – így gyorsabban szaladok. Otthon vár a kedvesem, érte hevít szerelem, [… Tovább]

  Piacnap reggel: fényes, f?szeres, a város csupa illat, csupa szag. És a tömeg  szeret?t, rést keres, s egyre szelídebb, s egyre csupaszabb.   Rövidital, pancsolt hosszúfröccsök, a szerelem ócska, plédes bazár. Van itt egy n?, egy szempár, szemöldök, akivel [… Tovább]

  Langyos a kávém, inkább hideg, én nem hiszek már senkinek, unom a bögrét, kávészagot, hogy kiállhatatlan vagyok, a legkínzóbb csendes részeket, a jót, az ellentéteket,   hogy nincs tiszta pohár, elmosott, hogy gy?ztesek a piszkosok, hogy hiába dics? a [… Tovább]

  Ebben a színtelen, semmilyen estében gyalogolok a Margit körúton végig.  A lámpák sárgán ijedeznek, hogy süpped be súlyom alatt a beton, nézik. Mint a találkozás után, a szám úgy reszket, és kezeim hidegek, de akkor te melengetted. Koszos ez a [… Tovább]

  Szó — mit akarsz még tőlem? Mit követelsz? A csendet kerestem, de szürke várótermében bálvánnyá dermedt minden, majd beszéddé lett a betű.   Nézd, szavam, s hallgasd időtlen sebhelyem nyüszítését! Mit tett veled a szerelem? Mit tesznek veled a [… Tovább]

A szívemnek való vagy, mint erdőnek a fák, mezőnek felkelő nap, és hívőnek csodák.                  Levéldal, fűharang,                madárfütty, rétvirág,                harmathűs zsenge hang,                bokorárny, friss faág.                  Megriadt végtelen,                elhagyott vaksötét,                pille szél, szerelem,                nyári nap, csillagég.   Csupa kék vigalom, [… Tovább]

  Holnap egyetlen napig tavasz leszek, az utcákon kamaszként szökkenek, barackvirág-szirmaim kibontom s napkobakú pitypangként virítok árkok ölén, illatos orgonasövény leszek   vagy melletted repdeső madárrá változom s ágat, szalmaszálat gyűjtve fészket építek a majd-szerelemnek.

A szerelem sosem blöff.Kínlódik. Olykor égenjár. Én mindenkit szeretek.Csak nem úgy mint Jézus.Csaknem úgy. Ha a tantra fölé,a burok fölé kerülsz, kinekköszönhetem? A vers az Úr.

  Szénsavmentes víz, üvegpohár. Patikás rend, embargó van. Szénsavmentes vizet kértél és ültél szenten, kékgarbósan. És féltünk mondani magunkat, mint a rajtakapott gyerek, azután kifogytam a viccb?l, s a szexuális életet,   a vágyat eltakarva, rejtve, ültünk, párok, mint a [… Tovább]

Fotó: A.C.       Minden onnan folytatódik, ahol abbamaradt. Az év első napjaitól vártam a tavaszt, s most itt van már sugarastól, madaraktól hangosan csicsergőn, igazítok egyet a varrógép tetején gyűrődött tél-szolgált terítőn és úgy teszek, mintha meg sem [… Tovább]

ismét nyájas   Hozd el szellemed, zsebembe gyűrt verseid fújnám, de mind, untalan beleolvasok, csak picit, de fáj, hogy itt vagyok még, s Te ott. Látom varázsidőd, erdőt, benne út, és az elme ott felém ragyoghat szenvtelen; szenvedély: ártatlan fényekből [… Tovább]

* http://youtu.be/m0nUagTfTFo       Én oktalan beloptalak, s most itt dobogsz e szűk keretben, míg kezemben kihűl a hely, tenyered melege útra kel…   Az égben köttetett, mi lent vált valóra, s az óra azóta ketyeg. Az érben még [… Tovább]

(Megszületendő gyermekeinkért)         Kit dicsér a mű, az élő, eleven, ki álmodott róla lázas hajnalon, sóvár férfi-vágy, glóriás szerelem, vagy csak a nő formálta: légy, akarom.   Édes titkaink csillagrobbanása izzó tűzzel köt egymáshoz bennünket, megszülethettek, világmegváltás [… Tovább]

*   Csillagok, önmagatokért is égő ezerszer is áldott fénylő szerelemillatok, vagy, ha úgy nézek rátok, vagytok inkább csilingelő piciny jégcsapok, kék ezüsttel teleszőtt ábrák, de lehet, eltérít a téma, hiszen nem érdekel most más, csak a rezonancia, azt mondtad, [… Tovább]

  Hallgatok, ha nem tudják a nevem, üvöltök, ha beverik az orrom, pálinkában ázik a szerelem, a másnapot meg lábon kihordom.   Nem bosszant már, ha nem tudok istent, ha nem rak vizes ruhát a lázra, ki megváltásra vágyik, nyüszítsen! [… Tovább]

*   Pultnál állt a foghíjas kopasz rokkantnyugdíjas, kannás kisfröccs kezében, vérágak híg szemében.   A placcon kövér „dáma” (törzsvendég a kocsmába’) járja pálinka-táncát, mint ki letépte láncát.   Hősünk nézte epekedve, gyomroznia volna kedve. Elvitelre pálinkát hoz, elhívja a [… Tovább]

lénye szirmokba költözött   felvirrad a tavasz lénye szirmokba költözött a páros csillagot odahagyta megültek valószín?tlen kék ágytakarónkon mit láthattak dereng? ablakunkban talán azért húzódtak közelebb uralkodj szerelem istenn?je csalogasd magaddal éji társaidat soha ne halványuljon a fényed a magnólia [… Tovább]

  Jutka   Aki hasonlít önmagára, egykor egy gyenge fogpiszkálóval próbálta feszegetni a pokol tornácán a nagylakatot, aztán elmúlt az is, házasodott vagy, háziasszonyosodott, volna mikor kijött a bolha, azaz a tesztoszteron, Mega-ösztrogén, hormonokkal dobálta vásott vasutakon versenyz? vágyalapon virágok [… Tovább]

Engem már megtart a hazám a Duna mindkét oldalán.   Kínálta Európa bár szebbnél-szebb országainál mindenét, ami gyönyörű – én itt lettem a tájhoz hű.   Itt ölelt magához a hegy, a zöldet virágzó Bakony, itt skandált belém életet keserűséges [… Tovább]

  Tizenkét hónapból állt az az év is Párizs egyetlen harmonikahangos utca lett Marx megtiltotta a késést Május volt a lázadás ideje A költészet kihömpölygött az útra Felismerték egymást az arcok Tudták, hogy minden lehetséges Ezerkilencszázhatvannyolcban. Sartre Dylannel duettet énekelt [… Tovább]

Fotó: Nógrádszakál – Templom   Sétálok a holtterekben, magam vagyok eleven, rengeteg az életet járt földbe vetett szerelem. Fejfaeskü-olvasmányok kopnak el a tölgy alatt, talajmenti fagyszabadság kísérti a holtakat. Harang kondul, kripta ásít, nyikorog a vaskapu, halál markában az ember frissen ?rölt léthamu.       [… Tovább]

    Mint megfáradt vándor,úgy jöttél hozzám,Kerested, hol lemoshatoda hosszú út porát,Lelked oly gyenge,akára reggeli harmat,ha rá ragyog a nap,gyöngyszemként elolvad,Arcodon a múltad víztükre,hol nem volt kristálytiszta patak,mit a mocsár ellepet ,s rá nem ragyogott a nap.Ajkad oly nagyon szomjazott,édes [… Tovább]

A boldogság mértékét (is) csak valamihez képest lehet meghatározni …   Nélküled üres a világ,tar ágon nem nyílik virág, a tó, a csermely, mind befagy, semmi sem él, mi nem Te vagy. Az erd?n nem dalol madár, a fagyott föld [… Tovább]

  Mint út porában járó rühes tacskó, gondolatom úgy kergetem mérsékelt er?vel, mint szélben cikázó zacskót. Fejemben csak közhelyekkel kibélelt ?rület pihen. Csak ilyen klisé-telt képek élnek bennem úgy igazából: miért van az, hogy egyszer sem kísérelt megmenteni engem a [… Tovább]

Idill, egy kicsit más környezetben.            Ismét verset lüktet a lelkem, érzem az ízét Félbehagyott soraimnak, csorbult mondataimnak, S lám, h? pennám vézna bet?ket okád a papírra! Ókori húrok, eretnek igék; ez a titka dalomnak, Mámora, [… Tovább]

  Azt kérdezed, miért szeretem éppen ?t?Kérdezd inkább, hogy miért veszek leveg?t!Mert olyan, mint balzsamos lég nyári estén,körbeölel, s mégis átlátok a testén,árnyék, mely rekken? h?ségt?l eltakar,ám elillan, mihelyst ölelné férfi-kar,illat, mely körbe fon csápjával, s rabul ejt,íz, mit ha [… Tovább]

A szerelem – szent ?rület …   Mi ez a méz, amivel leveled gyöngybet?it itattad át,szavaidat, mint éhez?, faltam, s még most is érzem illatát?   Mi ez a méz, mit hangod szívembe édes méregként csepegtetett,elbódítva szellemet és szárnyat,holott az [… Tovább]

Január idusán koraszült levelek cseperednek –becsapatva magát – tavasz indul a téli bereknek Vele dúdol a szél, puha barkapihét simogatva, s noha hó nem akad, de virága kibújik alóla   Üde orgonarügy dudorodva tudatja, hogy ébred Madarak szerelem-dala hangosan újra zenélget  Fut a pázsit [… Tovább]

A vers ihletője Smetana Moldvája. a világ mellkasában az idő dobog ragyognak szemében szerelemcsillagok szíve hevesebben veri ritmusát mikor óvó karod lágyan ölel át tenyered simul szédült fejemen szívemet szétfeszíti a szerelem ringunk hunyt szemmel az édes dallamon közben szíved [… Tovább]

Egyek vagyunk…          Milyen ez a szerelem? Ha elesek, lesek rád pillantva, vajon mit érzel, vérzel-e, míg én gyógyírt keresek, ápollak, lelkem lelked el?tt térdel.   Olyan ez a szerelem, ha elesel, nekem fáj  lábad vérz? sebe, szám [… Tovább]

te ott én itt ülök s csak hallgatunk te ott én itt ülök s csak hallgatunkde féltjük a másikat mind a kettenlassan összeáll a sok-sok kis csöndb?lvalami végérvényes érthetetlen mikor már a szerelem sem elégs meglazulnak a szoros öleléseksemmi sem [… Tovább]

a Nap arca el?tt álarc a tél „A hallgatózó kert alól a fa az ?rbe szimatol,” Pilinszky János: ?szi vázlat hajnalok felh?pongyolások a Nap arca el?tt álarc a tél valahol a tavasz ásít valahol tavaszt remél álmaim üledéke alatt egy [… Tovább]

  Csak megmerülni benned, elbújva az ugrásra kész öntudat elől, illatodba feledni a nyomtatott papír fémes, langymeleg szagát.   Lámpásom, korty víz a számban.     Este van. És én látni akarlak, hallani, mint terülnek szét az asztal fölött egymásba [… Tovább]

számlákat nyitnak a szerelembankok   adósságaim mint asszonyok nyíló köntöse virtuális számlákat nyitnak a szerelembankok de készpénz- re váltalak zsebemben hordalak mint ezüst kétszázast ja szóljon aki rátalál kivontuk a forgalomból  mint az igaz érzelmeket de nekem mégis nemesfém szerelmed [… Tovább]

A most megjelent könyvemb?l                 A szám?zött szépség                            Menj, a jobb kort megért emberek erdeiben keress Menedéket, ha léted kétes, s nem vagy sikeres. Ne remegj nagyon, ha az éjszaka vénáid görcsbe húzza; Ne feledd, a [… Tovább]

2011 December 23. Most a karácsony rajzol az égre álmot,felh?k közt a régi emlékeket látod,lélekvakság gyógyító, kedves karácsonyod, Pihent percek peregnek, s kutató szemednem találja régen mit elvesztegetett,a szeretet hízókúráját engedd közeledbe. Lelked most esik láthatatlan szerelembe,könnyes a szemed, emlékfüst ment bele,életedet [… Tovább]

Az elejében ott a vége, fehér taraj a büszke jajban, beránt a nyers hullámverésbe, és csöppé zúzza a hatalmam.   Csak kapaszkodunk, kéz a kézbe, mint fürge fodrok, gyűrt karajban, bezúdulok a lüktetésbe, hogy ringatózhassak a dalban.   Egy óriási [… Tovább]

Hóesésben érkezett az ünnep, mint a régvárt szerelem, így szokás. Feldíszítjük csendben a lelkünket. Fehér a föld, tiszta a fohász. Elfed jajszót, be nem forrt sebeket,hol énekszó a fegyverropogás. Az ember üdvösségéért eped, ha nincs más, hogy önmagán segítsen.Felkapcsolja a [… Tovább]

  Az emlékeket kinőttem, tenyeredben hallgatásom ring, álmaim szemedben lobognak, jégvirágot karcol ablakunkra a fény. Fákat rajzolok köré, fészket fagyott ágaira … – mint üres bölcső, leng a zajos szélben – A madarak már délre költöztek – súgod – ne [… Tovább]

  átvedlene rikolt füledben a kalapács dörömböl engedd be a meditáció libegőjével érkezem mondod   nem hoztál szavakat érzéki jajokban dús belső zsebed a cipőfűződ is már szerelem kötötte be   minden éles bárhova nézel minden gyertyafény lassan ideér a [… Tovább]

  Előttem hever a szép:   felveszem alakját a gondolkodónak, púposított háttal. Milyen a búsulás csipetnyi magánnyal, vagy fordítva kevéske búsulás de több magány. Látom a szépet, s mégis ostobán ragaszkodok, lázadok. Nem szebb, nem jobb a szépnél mi előttem [… Tovább]

(…a szerelem játékai…)         Az vagy nekem kibontva akiről álmodtam kiért szent esküvel meghalni voltam képes -ígéretként – mikor rávett a szorongató szerelem hogy tudd mennyit érsz nekem   Mi mást tehettem megtettem hisz arra vágytam hogy [… Tovább]

Gondolat kísér a hajnal kongó setétjében, most hogy a remény a fény kapujában integet, érkeztének módját nem tudom. Félelem fog el annak hiányától és közelségét?l is. Integet, szemembe néz, tekintetében elvesznek lelkem porcikái. A kapu túl sz?k ahhoz, hogy a remény meghozhassa [… Tovább]

Vállainkaz utcán összeértek, már-márösszenőttek volna,mikor benyitottunkotthonunkba: belöktéla felpárnázott habok közé.Ily puha ágyban billegettkét csontból font csónak.Felhúztad majd lehúztad, ésperzselt a szád. Visítottam,körmeim szőrbundádba vájtam,kezeid tépték a nájlont: feketecafatokká lett selyemharisnyám.Előbukkantak a lábak, nyakadbavettél, ringtunk, zokniaidat dobáltam,és a számhoz érő első [… Tovább]

Agyvel?t, szívet köznapi gond ekéz,ráborulok a vetetlen ágyra.Simogatásra gyenge a férfikéz,tarkót támasztó, eleven párna.Minden téli éjszaka lusta, lassú,tükrein tipeg egy hószárnyú hattyú:s a csendben nevedet kiabálja.   Nehéz kereszt ez, keresni valakit,lomha kedvem éberségbe átcsap.Szemeim tüzes ikerkarikáitnem csitítja álom, sem [… Tovább]

Vakablakból nézed a világot, s húsz éve ígérsz egy kastélyt nekem. Mantrázod teremt?d nevét, s más takarója alatt várod, míg a csoda véletlen ideér.   Most tet? nélküli parasztházadba szivárog a napfelkelte. Mégis azt hiszed, végre felemelkedhetsz a megszentelt megsemmisülésbe. [… Tovább]

A kép saját alkotás.     Bizalmas éj. Keringésükr?l lemondtak a bolygók, álomfák között kiteríti lapjait a barnavörös csend. Kártyajáték lehetne, minden egyes lap jelentéssel bíró.   Virágarcokon sejtelem remeg, holdfénnyel átsz?rt világok alszanak.   Nehéz bíborfüggöny nyílik, habfehér ágyon [… Tovább]

Vékony volt a lány, szálkás az öröm, amit kapok, mégis megköszönöm. Hiszem, hogy jó vagyok, s talán konok, jó szeret?k, véres cinkosotok.   Megbánni keresztem sohase n?tt a tömbházak vas-sorfala el?tt, férfiak tömény szeszeit nyeltem, nem leltem mézet a szerelemben. [… Tovább]

És én kinevetnék minden irigy vádat.   Elrejtett énemben, túl téridő bugyrán, Éjkék derengéssel tiltott világ nyílik, Melynek bűvfénye, mint lágy terítő hull rám, Különös zenéje elhatol a szívig.   Változik a színe: azúrkék, halványzöld, Reménységgel benne, suttogni sem merem, [… Tovább]

a muslinca, mint a legegyszerűbb szerves alapvegyület, szinte a szemünk előtt keletkezik a semmiből, majd tűnik el a semmiben — sőt, mivel igazából muslincatetemekkel sem találkozunk utána, s a konyhából se hiányzik semmi közben, így esetünkben felmerül az — egyelőre [… Tovább]

Merítkezik a hold az ég vizébe,az éj ma csöndes titkot üzen nekem,lassan süllyedek álmok tengerébe,ólmos pilláim alatt remény terem. Szendergésembe szövi magát fényed,csend kuporog már odakint mindenen,idebent felzeng bennem édes lényed,mert a boldogság már mellettem pihen. Némaság…távolban árnyak motoznak,lélegzeted nesze álomba ringat– [… Tovább]

  Mert múzsa a kellés Múzsa a gyötrelem, Írni kell, írni szerelem; Amennyit kiszorulsz, Ebből az életből,     Amennyit elárvulsz ebben Az életben, Múzsa Segít meg hűves leplével, Időből kiemel. Halk Múzsa, aki bölcs, Múzsa, kihez fordulsz, Nem szól, [… Tovább]

Megírlak tudd meg,itt leszel,nem csak szívembe’ létezel, papírra vetve,szavakba öntve,szép mondatokbabegyömöszölve,láthatja immára nagyvilág,hogyan is gondolok én reád:szép szerelemmel,tiszta szívemmel– mennyei, forró ölelés,sóhaj, mosoly,nem is kevés,boldogság, édes nyugalom,két karod tüzes oltalom! Megírtalak lám,nincs már titok,mindig csak arra gondolok:édes, ha hozzád bújhatok.

Felemel minket fátyolán az ég…          Merjük suttogni   Vajon mi lelt, amiért így örülök, lök ez az érzés, mint rossz kölök dörmögök, ürességem  törölje örökre, helyette ketten lassú csókban egyesüljünk, üljünk némán, kezeink egybeégnek, égnek, földnek, víznek feleseljünk; [… Tovább]

( fotó: Szabó Endre )   Az ősz rozsdás levelei ma az égig hullnak, hideg horizontba kapaszkodik érdes ujjaival. Köddé bomlanak a riadt felhők, résnyire megreped a fent, megmaradt világunk peremén fészket ágyaz a szerelem. Hajnalok szelíd zuhatagában örvénylik az [… Tovább]

  Az utcán emberek, annyi arc van, és ? felfénylik mindegyik arcban.   A szerelem szép-fekete lepke, lassú szárnya mintha színesedne.   Eddig a lusta ?sz volt a dajkám. Mosolygott – megszülettem az ajkán.   Az artériákban új kedv lüktet, [… Tovább]

…s az utak tovább futnak, de más íven.*       Mikor bőrödön a szerelempárlat rezdülő gyöngyként kicsapódott, s nem tudtam, hogy még újra várlak, vagy lezárunk egy kedves epizódot, akkor a világ már bizonytalan volt, bőrödről a gyöngyöt lesöpörte, [… Tovább]

      Mire való az a szerelem és mennyit ér, miben a ‘Jaj, mi baj megintek nem lapulnak – úgy röpülnek, mint a szél, és azt suttogják unhatatlan: Ez biz semmit ér! Fül bezárva, szem lecsukva, ajkakon lakat – [… Tovább]

Elnémult szerelmünk a várakozásSzent hevében. Megérte?Megérte tudni azt, hogy nem isLehettem egyetlened ebbenA létben, a túlélés-keresésben,Ahol nem számít mennyire mély aLejt?, mennyire nyílik kiA medd? és sivár, cirmos égi erny?? Elmúlt a zöld – lombú szerelem.

    Mi várhat még rám vagy mit várok én? Elég volt egyszer e kurta két-lét. Isten agyalta  kettészelt világunk: keressük egymást egy testté, hogy váljunk. Micsoda büntetés: szerelemköntös;bújnak ki bel?leúj és új kett?sök.Szeretlek, hazudjuk mindegy is kinek;átkozott Teremt?, így [… Tovább]

    Együgy? vers arról, hogy mindegy   Mindegy, kinek vallasz, lehet Anna, Gréta: a szerelem szirmavesztett margaréta. Mindegy, milyen nyelven, lehetsz magyar, német… Ne írj verset, szerelmest, ha összetéped.       Együgy? vers arról, hogy relatív   Bizton [… Tovább]

  Csókod tiszta volt, akár a szerelem, mint a tenyered, ahogy kóborolt a hátamon, ezen a kanapén, amiről eléd küldöm fel-felgyúló gondolataim.   Mintha egyre menne kezdet és vég, lusta századok vonultak szemhéjam mögött, míg ajkammal ünnepeltem minden ízed, és [… Tovább]

…leple alatt még alszik a város amott…       Látod-e kedves, mily nagy a hó most, leple alatt még alszik a város amott. Tél dala padra fagyott.   Hópihe szállong, táncol a szélben, bársonya rád hull, ó, de hideg [… Tovább]

Szemfényvesztés lenne, ha ismét szelíden hívom rejtekéb?l, simogatom megmaradt, sima lapomat. Múzsám elhagyott. Érintkezik érzéseimmel a papír, végighúztam ujjam. Bet?k helyett könnyek folynak, ma nekem mindent szabad. Szabaddá lettem ismét. A fehér lap misztérium. Régóta álmodtam bele, most visszakérte az [… Tovább]

  Lehunyom szemem, felszállok a gondolatnak az álmok vonatára, te integetsz, percekből órák lesznek. Nem lényeges helyek, történések. Lehetek én ebben az országban mihaszna álmodozó, képzelt vonatokkal kell jönni vissza,   A baljóslatú jegenye veti kátrányszagú árnyékát, a valóság járdáira [… Tovább]

Ködhomály rajzolta…     Lelkem bíborszikráit szóróm eléd, az emlékfüzetemben gyűrött lap leszel, kettévásott lelkem szédeleg feléd, ha addig kesergés porában nem vesz el.   Átkozom a repülőt mi elvitt téged, énembe beleégett jajgató dübörgése, ködhomály rajzolta a kezdetet és [… Tovább]

    A rakodópart alsó köve alatt kis lábaival hanyatt kalimpál – felpiszkált gondolat.     Engem teremtő Isten, ki teremni raktál e kő alá, fel miért forgatod egyszerű homályom.       Nem hallok. Szirénzúgás. Verőfény. Nem látlak előre [… Tovább]

álom benne a lombban libben a ballon lobban a bagó az avar alomban nyugalom van szűrt szerelem az őr azúr ég az úr az isten is tenmagad megáll az idő a táj ‘ezidőtájt itt a rozsdalepte… hull a rózsa lepke [… Tovább]

F?zöld mohán ágyazott meg az est, — a moha „általában” zöld — f?zöld — pókhálót font haldokló gallyak fölé, csillagszekerek gördültek, néma kerekek, plafont festett egy ezüstporos tenyér. Bíborerek futottak szét a mennyen, a Nap sebzetten alábukott. Vörös és Sárga [… Tovább]

  E mai köd párakabát. Zsebében kutatok, hátha megtalálom őszem csendes-bús mosolyát.   Reggel. Teám is páragőzös. Fújtatva indul – Itt Elmerengek állomása – felszállás, leszállás.   Köd bent és köd kint, bennem a szerelem köhint, lázas álmú nagykabátom magamra [… Tovább]

Közel vagy Te hozzám, tőlem mégis távol, öregvő szívemben minden szavad táncol. Nem tudtál Te látni lecsukott szemekkel, nem tudtál szeretni, néma szerelemmel. Nem tudtad kivárni, ékes kalitkádban, hogy a szívünk együtt dobolhasson bátran… Leveszem lakatját szíved börtönének, Buksifejem nékem, [… Tovább]

Fotó: Fotóház – calzedonia     A kelleténél olykor jóval több vagyok – tudom -, habár nem érti senki céljaim. A lényeg az, hogy lassan itt a tél, olyankor rendszerint lenémítom magam. A flörtök mindig színesek,  tavasztól-őszig létezők, aztán a [… Tovább]

Életem első szonettjei         Mint vérem kicsordul…   Mint vérem kicsordul, ha megvág a kés, Tűnt mosolyok múltamból visszafájnak. Csillagfény éjszakák most rám találnak, Gyöngyként gurul elém az emlékezés.   Sérült fehér hajóként, egy szerelem Küzd az [… Tovább]

Üresed? mellén kettévált az ég…       Hasadón, csendesen szoliddá lett a lég, párásodó mellén tüzet játsz a jég. Látod, felh?testvér, s mind ti, akik vagytok, olvadó cseppcsövek, éled? harasztok, tavaszfa nyújtódzik, ontja a szerelmet, ágain rügyeznek kívánkozó lelkek. [… Tovább]

Igen. Már spirálként vonz a csend, és e h?vös id?. Kezdeményez. Reggellé feszülnek álmaim, pirkadós köntösében vendéget fogad, leheveredek, isteni boltozatú templomában méricskélik nyugalmamat. Foszló gondolat és érzelemhiány, remekbe állapodik bennem a sok alkotóelem, megteszem, meztelen lelkembe véslek – szerelem. [… Tovább]

?sz baktat a járdaszélen, holt levelek tengerében, föntr?l csüngnek fellegek, alattuk a táj remeg…   Hideg napok sora – fázom! El?kerül nagykabátom – benne múlt emléke bújt – nyárid? a nincsbe hullt…   Futnak szelek, futnak álmok, ködb?l ki már [… Tovább]

Lakásom ajtaja tárva, haza-hozzám nem jön senki. Kívül minden oly idegen, bent zsugorodó, embernyi.   Arcomon napos borosta, nyüszít az ember, az állat. A vágyak hallgatásomban érted föl-fölkiabálnak.   Muszájok, kényszerek… Nem is szerelem ez , hanem fegyver. Levetk?znék: húsba-csontba [… Tovább]

Ideje van a kövek eldobásának és ideje a kövek fölhalmozásának; ideje van az ölelésnek és ideje az öleléstől való távolodásnak. (Kohelet-Prédikátor 3.5)       távolodó   …és én újra csak nézem nézem tőlem tőled távolodó ön arc képem keserű [… Tovább]

Ha nem vagy itt,hiányodba öltözöm,mellettem nyújtózik az árnyék helyeden,szívembe árkot vája szédült szerelem. Ha végre itt vagy,pillantásod a köntösöm,boldogan érzem finom álmaid,szuszogásod borzoljaa pihét nyakamon,mindig is tudtam,csak ezt akarom! – mondd:ugye nem lesz többé,hogy nem vagy itt – —————————————————- Kedves [… Tovább]

    Együgy? vers a szerelemr?l   Nem gondolnék soha a borúra, ha szívével szívemre borulna, csak néha-néha szorulna mellém, szíveinket szépen felemelném.         Együgy? vers arról, hogy nem lehet   Ha nem bontod magadat másnak – [… Tovább]

      Port lehel? esti sétáimon,a Pesti magányra d?lt sárga fényekfészkei alatt, a kéjt kínáló ócska n?kunalmából nagyot tépek. Még egy nap koszos ingben,a szmogmarta kopott utcák között,és a megnyalt szájú, repedt sarkú teremtéseköleibe biztos levetk?zök. És oda gömbölyödtemegy [… Tovább]

mit szólnál ha a hajnali daltmég csak dúdolnám csendesenneked kedvesemnálam télen jön a szerelems azon gondolkodomhogy lehet írni rólaközhelymentesen   felöltözöm az avarillatkósza-késett színeibeláss úgy ismajd ruháim ledobom a fákkals beúszomegészen messzea novemberi ködbe

Elölr?l kezd?dik újra, estéim korsó kemények. Az üvegek koccanása hiteti velem, hogy élek.   Örömöt kerestem – loptam, mellém a vágy félve ül le. A n?k kacagása olyan, mint a múlás csengetty?je.   Párolgó nyári éjszaka… ?sz lett, kabátban kell [… Tovább]

Szavaid lelkemben csobbanó h?vös cseppek, mondatod árad, mint a zuhatag, lehullva tikkadt szívem   mohó vággyal felissza, és a szerelem virága   százszorszépen nyílik rajta.

A képen Tori Amos http://www.youtube.com/watch?v=wcsWjwICgeg   Kilötykölted a vízfestékes vizet. Hátad mögül lesek, alkotó kezeidet nézem: surranó betűket, törpe katonáidat, – vagy akrobaták síppal, dobbal? Nádi hegedűn lobban az éj. Apró tücsköket fűzöl fel minden réti, zöld fűszálra.   * [… Tovább]

      Arcodon a máz szépen remeg,vizes a lábad, ha szemhéjadban bánat törik,mikor megfagy a lelked az éjben,a holdfény beléd költözik. Magad ölelve várod a tornát,pózokat keres a test, párnát a fej,nincs rugó a szívben, csak a kéjre éheslényed, [… Tovább]

  Mi nem véstük padba, sem fatörzsbe nevünk, nem áltattuk egymást szerelemmel, nem köt össze utód, vérvonal,   de mindkettőnk nevét EGY kőbe írják egyszer, s összeporladunk majd  ott lenn, boldogan.