Vékony volt a lány, szálkás az öröm,
amit kapok, mégis megköszönöm.
Hiszem, hogy jó vagyok, s talán konok,
jó szeret?k, véres cinkosotok.
Megbánni keresztem sohase n?tt
a tömbházak vas-sorfala el?tt,
férfiak tömény szeszeit nyeltem,
nem leltem mézet a szerelemben.
Magamat más n?k húsában láttam,
kerestem e sehova-tartásban,
forró vágyat h?vös vérkörökben.
Én nem lehetek csontig meztelen,
se szentebb-szikárabb, mint a bánat:
bennem ül – megül, s felsír utánad.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Csillag Tamás
