Kapus Attila : Negyedik Ecloga

Idill, egy kicsit más környezetben.

 

 

 

  

 

Ismét verset lüktet a lelkem, érzem az ízét

Félbehagyott soraimnak, csorbult mondataimnak,

S lám, h? pennám vézna bet?ket okád a papírra!

Ókori húrok, eretnek igék; ez a titka dalomnak,

Mámora, f?szere lágy, antik veret? muzsikámnak!

 

 

Zengjen az ének ezúttal megfúlt gondolatomról,

Égi kalandorról, aki fényét szórja a Napnak!  

Hajnali éjbolygó, feketén ragyogó horizonton,

Vad tünemény, henye éjszaka perceiben fakuló kincs,

És elszánt utazó, halovány fényt rejt batyujában.

 

 

Szelve a végtelen ?rt, ? oltalmazza planétám

S gy?rt arcát odatartja galád meteorseregeknek.

Óh Hold! Már régóta közös valamennyi vonásunk,

Torz orcánk, amelyen száz ütközet ótvara tátong,

Vert sorsunk, mely szinte a semmiben imbolyog elhagyatottan

 

 

S mégis mindketten gyönyör? Szerelemre találtunk!

Kés? éjjel unott alakod láttán felocsúdok,

S képzeletemben utasként járom ezernyi vidéked!

Lustán megszállnék a Derültség Tengere mellett,

Hol szökkenve szaladnék kérged krétaporában!

 

 

Gyatra bet?im a dermedt lávafolyásba kaparnám,

Ott bebarangolnám h?s tested alélt sivatagját,

Villognának a távoli, csillámos szilikátok.

Vén domborzatodon, mélán forrong az üresség,

S fent nyugalommal fekszik a tájon a meztelen égbolt.

 

 

Óh fényes glóbusz! Te rideg krátertakaróval

Megnyomorított szépség! Testeden élni szeretnék!

Bár adnának a jenkik Apollót*, fürge rakétát

És a parányi kabinban vélem tartana Nórim,

Gyors masinánkkal már rég ?sz sarlód fele szállnánk!

 

 

Durva porodba emelném ékes holdi vityillónk,

Van lappangó vízjég és leveg? a kövekben,

Sátrak alatt serkenne dió, tök, paprika, búza;

S víg vacsoránknál keskeny tálcámra kerülne kenyér is,

Lenne talán minden, mit szem-száj ingere kíván!

 

 

Ott nem bántana többé ocsmány, kapzsi lakótárs

S más keser?ség! Csak Nórim csókjára vigyáznék,

Néha kifürkészvén a nudista eget kanapénkról.

Csillagkép nyiladozna felénk, lágy fénye belátna,

 S kint, a dagadt horizonton… kelne a kék anyabolygó.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Apolló: Itt: amerikai ?rhajótípus a 60-as, 70-es évekb?l

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kapus Attila
Szerző Kapus Attila 27 Írás
"- De aki többé válik, mint az ember, aki teljesen odaadja magát egy eszmének, azt nem állítják meg, mert ő már nem is ember. - Hanem? - Legenda." (Batman Kezdődik; részlet Sir Christopher Nolan forgatókönyve alapján)