Böröczki Mihály - Mityka : Énföldem

Engem már megtart a hazám

a Duna mindkét oldalán.

 

Kínálta Európa bár

szebbnél-szebb országainál

mindenét, ami gyönyörű

– én itt lettem a tájhoz hű.

 

Itt ölelt magához a hegy,

a zöldet virágzó Bakony,

itt skandált belém életet

keserűséges dallamom.

 

Testvéreim vadkörtefák,

akác, juhar, tölgyhadsereg,

és szívmelengő zöld fog át

ha köztük lélegezhetek.

 

Itt nekem folynak a folyók,

engem szólít a csobogás,

bejárhatom a földgolyót,

nem ád menekvést semmi más.

 

Itt másképp kék az ég nekem,

itt mást dobban a szerelem,

tenyérnyi csak, de úgy akar

– itt még az Isten is magyar.

 

Bár csonkította rongy viszály,

ezer jó éve mégis áll,

hát úgy segítsd meg, Istenem,

hogy boldogságos szép legyen,

 

földjébe békét vess nekem,

zöldelljen mindenségeden,

mert Dunánk mindkét oldalán

simul szívemhez a hazám.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.