Kovács Imre : Hullámvasút

 

Azt kérdezed, miért szeretem éppen ?t?
Kérdezd inkább, hogy miért veszek leveg?t!
Mert olyan, mint balzsamos lég nyári estén,
körbeölel, s mégis átlátok a testén,
árnyék, mely rekken? h?ségt?l eltakar,
ám elillan, mihelyst ölelné férfi-kar,
illat, mely körbe fon csápjával, s rabul ejt,
íz, mit ha nem érzek, minden étel selejt.

 

Halálos kór, felfalja minden sejtemet,
hurrikán: felemel, aztán porba temet.
Egyszerre fuldoklom, szomjazom, s éhezem,
nincs élet nélküle – lét nélkül létezem.
Lelkem retináján  édes  arca villog,
neve a szívemben izzó-vörös billog.
B?röm alatt szerte pokoli t?z terjed,
ereimben a vágy ?rült bora erjed.

 

Nem oltja víz, nem h?síti jég, csak hogyha
végre eljön a szerelem karácsonya.
Sok-sok csillogó dísz: szeme, arca, csókja,
a gyönyör illata, b?rének bársonya,
puha ajka számon fülledt kéj záloga.
A szeme elnyílik, hívogató, mély kút,
bele vetem magam s szép lassan elindul
újabb körre a szerelem-hullámvasút.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kovács Imre
Szerző Kovács Imre 8 Írás
Bölcsészként annyit olvastam már ... most megpróbálok írni is