Ha nem vagy itt,
hiányodba öltözöm,
mellettem nyújtózik
az árnyék helyeden,
szívembe árkot váj
a szédült szerelem.
Ha végre itt vagy,
pillantásod a köntösöm,
boldogan érzem finom álmaid,
szuszogásod borzolja
a pihét nyakamon,
mindig is tudtam,
csak ezt akarom!
– mondd:
ugye nem lesz többé,
hogy nem vagy itt –
—————————————————-
Kedves Éva, unalomig ismert sorokat hoztál, ezen az íráson nyoma sincs a te tehetségednek. Levélnek, üzenetnek kedves és szívet melenget?, biztosan, f?oldalas írásnak gyenge.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Havas Éva
