Molnár Zsolt : Jutka

 

Jutka

 

Aki hasonlít önmagára,
egykor egy gyenge fogpiszkálóval
próbálta feszegetni
a pokol tornácán a nagylakatot,
aztán elmúlt az is,
házasodott vagy,
háziasszonyosodott,
volna mikor kijött a bolha,
azaz a tesztoszteron,
Mega-ösztrogén,
hormonokkal dobálta
vásott vasutakon
versenyz? vágyalapon
virágok közt rohanó
marhavagon,
a néma suttogása,
vagy agyalapi törzs,

Amigdala (amíg dala) szólt,
meglehet tudattalan,
Szemben ült a fiú,
míg bizonytalan,
aztán csak forrt benne,
a vágy, meg egy nagy “KIRAKÓ,”
azaz, hogy egyetem-begyetem,
Gondolta e fiú:
“- ez a Jutka nev? n?
most kell nekem”
Jutka mosolygott,
mert kicsit hiú,
Universzitész,”
stressz-dudor és anya-csúcs,
Mit élsz te kis egyetemista?
Combom közt virág,”
az idegorvos, meg a Kis Miska
bácsi szólt:
“-Jutka, kied test felülete
polír, azaz kicsiszolt!”
Jutka a vállán rántott,
hússzín? ajkai püré,
kevés szerecsendió,
a Fiú meg vizsgáin felsült,

kés?bb korán n?sült,

A váll alatti mustra

És zárszámadás

Nyelvi lelemény,
párt produkciókon

K?kemény szemelvény (ként)
emlegette egykoron
mint megesett
vagy, volt meglehet

Vélt véletlent,

Réteken széna-célt,

Kohóban szénacélt,

Keresett,

 

Próbálta élezni életlent,
szeretni szemekkel,
vagy vágyliliom,
pázsitf? parlagon,
csillag-ánizs,
csalóka csillagon,

Jutka szólt:
– mondja monsiuore,
pirkadatkor pár pohárral
piázik-e a pitvaron?
Majd szemére szikrát vont,
ahogy néha elunta magát

Az unalom,

Is tengernyi medrében,

Hogy ki volt!?

 

 

Jutka? – Nekem
– jobbára jutalom.
Kislány meg
Anya és Szerelem,
Vokális változás,
Hagyom, hogy így legyen,
Diderg? királyságom,
Te vagy a t?z Juditom!
A királyság és fehér liliom,
Akit szeretni lehet és kell,
Az én pázsitcsillagom!

Legutóbb szerkesztette - Molnár Zsolt
Szerző Molnár Zsolt 87 Írás
Bonyhádi bohèm, - tollforgató. A 80-as èvekből itt felejtett valaki.