Éles Attila : Búcsú

*

 

Gesztenye termés koppan a földön,

szétnyílik a tüskés, puha börtön.

Barna lakója messzire gurul.

A tájra reggeli pára borul.

 

Sárga levelek, halkan libegve

ereszkednek a parti fövenyre.

Őzek állnak a gázlónál sorba.

óvatosan a szomjukat oltva.

 

Búcsúznak a gólyák is a tájtól

Vadludak bújnak elő a nádból.

Szárnyra kapnak és vissza sem néznek

nem itt vágnak neki a télnek.

 

Feljön a nap, elillan a reggel.

Terül a fény, bizsergő meleggel.

A nyár búcsút súg, langyos szellővel

helyet cserél a gyönyörű ősszel.

Legutóbb szerkesztette - Éles Attila
Szerző Éles Attila 68 Írás
Csak írogatok, az esélytelenek nyugalmával.