Egy sor lámpa csüng a nyakamba
léha tompa morajjal
-még zúg fejem.
Lassan de biztosan megélem a reggelt
csak követnem kell a fényeket,
egy alagút, ahol majd világos lesz
szemem nyitottan kémleli lábnyomaid
lelem vagy sem-még nem tudom.
-Majd rájövök-
azért nem hagytál sosem nyomot magad után
mert nem akartad hogy ott járjak
ahol vagy:
Szökevény gondolatok közt.
