Juhos Mária : Megfáradt vándor

 

 

Mint megfáradt vándor,
úgy jöttél hozzám,
Kerested, hol lemoshatod
a hosszú út porát,
Lelked oly gyenge,akár
a reggeli harmat,
ha rá ragyog a nap,
gyöngyszemként elolvad,
Arcodon a múltad víztükre,
hol nem volt kristálytiszta patak,
mit a mocsár ellepet ,
s rá nem ragyogott a nap.
Ajkad oly nagyon szomjazott,
édes csókok nem halmozták,
szívedet tövisek szúrták,
onnan a szerelem hiányzott.
Tested forrón éget,úgy vágyott
egy szeret? ölelésre,
mint nyári napsütésben,
a lágy szell?re.
Amikor rám néztél,
szemedben ott volt a vágy,
s mintha azt kiáltanád,
-ne engedj tovább vándorolni,
hadd mossam le nálad,
a hosszú út porát.

2011.03.10

J_Myra

————————————–

 

Kedves Mária, az írásod mézes-mázos frázisokba evickél? semmi. Minden sorod ezerszer cseng… valahonnan vissza. 

Legutóbb szerkesztette - Juhos Mária
Szerző Juhos Mária 3 Írás
Erdélyben születtem,ott is nevelkedtem,lassan húsz éve élek Magyarországon. Szeretek olvasni,verseket írni, nem rég írok csak pár éve,de ha jönnek a gondolatok nem hagyom elveszni ,le írom. ,,Van,hogy ócska rongyból bársony lesz, Van, hogy kóbor kutya gazdára lel, Van,hogy mocsárból, kristály patak folyik, Van, hogy akit eldobnak, mások sírva keresik,,