Marthi Anna : Ha kijelentőmód

 

 

 

Ha kijelentőmód, sokáig tehetetlenséget

zúdít rám, szennyvízcsatornám. Nem Isten,

bennem az állat vagyok. Fáj, egyszerűen,

de pokolian, nem nőttem fel a szerelemhez.

S ezt nem hagyhatom, hogy fájjon! Vagy

felnövök egy következő variánson, másik

ember szemében, vagy tűrni kell, orrot

törölni, és a szemek sarkaiból születő

erecskék egerek helyett kit sirassanak?

Azért mégis, végtelenszámú búcsúverset írnék.

Humorba sem hempergőzhetek, “az nem én

vagyok”. Lám a mantrám a világ felé, s ki

ezt mantrázza, élete tévedés? Pedig csak

a gyors halál helyett, itt e földön, az életben

keresem személyreszabott harmóniámat,

de figyeltem – az személytelen, nem állat.

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak