Maretics Erika : A kordon

Mint h? eb hever lábamnál,
nógatom, de a síri csönddel paktál.
elkergetem, mégse mozdul.
szemfoga lelkem csontjain csikordul.
 
Meleg kötött kabát t?le megvéd-e?
csak arra várok, mikor lesz vége.
Kerek zárkám sarkait kutatom,
biztonságos ez a puha unalom.

 

Ajtóban szögek, a zaklatót el?zöm,

ölel? karom végleg egymásba f?zöm,

aki ezután rám néz, engem már nem lát,

a magány-kordonon sose engedem át.

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 203 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.