Szendrői Csaba : Urbánus expozé II-III-IV.

Nyomtatás

II. (a város es?ben)

Ma valami náthás, pökhendire korhadt óceán hordja fent orrát ez égbolton. 
Dübörg? tüsszenések morajától kapaszkodnak mint csecsem?k a párnaszirtbe.

Paplanokból épül a rémálmok menekült tábora. 

Érzem minden porcikámban: egymástól elszeparált apró emberek.

genetikai a félelemt?l idegenként remegnek ugyanúgy,
ugyanarra a pulzusszámra. – SOSEM VAGYTOK EGYEDÜL!

Az es?t?l meg?rülök.

Szerelmes vagyok a fölöttem hömpölyg? kövér feketeségbe.
A város izomrostja szakadásáig fogja túszul azt a sok gyereket.
A genetikailag kódolt félelem, a felázott vizelet szaga, és a jól ismert
közhelyes es?illat, egyetlen váratlan mozdulattal húz fel. Nyakamon kötéllel
lógok egy kimerevített villámon, ami pontosan úgy néz ki, mintha félberepedt volna.
az égbolt. Szerintem csak a retinámba égett bele,

és még mindig ott állok valójában az udvaron. Remélem.

Ahogy nézem, minden kezd fellazulni. Lassan a házak, mint edény
falára ragadt ételdarab. Csak megindul.
Puha omlás, ahogy megingatnak a hitedbe. 
A város szép lassan belezúdul a saját lefolyójába.

Szép lassan belefullad a saját vizeletébe.

III. (hajnali járat)

Becsúsztam a matracok közé,

biztos melléd öleltem álmomban.

Aztán nem is ágy volt az akkor már. 
Ahogy nem is aludtam ma sem. 
És nem is voltál mellettem soha.
Ez valami munkába tartó villamos. 
S én rajta a rossz b?rben lév? m?b?rkárpitos.

Hideg erjedt örvényl?
munkajárat. Félkész zsugorszemekkel,

tisztulófélben. Keresem a tejködös
kávéhomályba mártható kiflivéget.

IV. (macskak?)

és akkor valaki írt 300 oldalt a szerelemr?l, amib?l 299 oldal az örökkévalóságról szólt. A maradék egyben szót ejtettek istenr?l, meg az anyagszer?ségr?l, persze az utolsó bekezdésben a kémiára fogtak mindent. Meg, hogy végtére mindent ki lehet bírni, amíg az ember szerelemben van. És hogy akkor ez valami szuper képesség. Vagy betegség. Mindenesetre bele lehet halni. ‘Be van bizonyítva’

A végén összecsapták a könyvet, és a két matematikus pap udvarias kézfogás után, magányosan hazasétált. 

Csak úgy porzott utánuk a macskak?. 

Nekem meg kutya.

Csaba, ez eléggé összedobált szöveg, próbáltam némi szórendet, csöpp helyesírást „belecsinálni”.

Nézd meg, ha változtatsz, az se lenne baj…

nem is szántam én ezt se versnek se másnak. ezek csak gondolatok. ha nem elég jó gondolatok, dpbjuk ?ket ki:) nálam m?ködnek!

üdv, 

Cs.