Boér Péter Pál : Engedélykérés

 

– Én sajtevőim, tudom, hogy a macska szájába hamarabb kérnétek bevándorlási engedélyt, mint az életünket újra, meg újra ismétlődő genocídiummal gyalázó emberek közé besétáljatok. De én megyek majd elől, s mint ismertek, megfontoltan szoktam dönteni. Mindig a közösség érdeke az első, soha nem magamra gondolok. Ha szükséges, gondolkodás nélkül bemenetelek egy kígyó tátott szájába felderítőnek, hogy megtudjam, nem-e csapda. Ti, annak rendje és módja szerint, miután füttyentettem, jöhettek utánam, hiszen teljes a biztonság, magam garantálom. Lukacs és Domború, fényesítsétek ki kopott metszőfogaitokat, és egy bundakosztalanítás hevenyén is eresszétek át magatokat. Hárman megyünk elől, a többiek mögöttünk, mert az illetéktelen fegyverviselés ellen jogunk van tiltakozni!

Az emberek bíróságokon oldják meg az efféle ügyeiket. Mivel eddig minket ez nem érintett, soha nem foglalkoztunk azzal, hogy épp egy ilyen épület magasodik otthonunk felett. Járataink köré építették valamikor. Miről is beszélek? Állandó egérfogók, csapdák és tömegmérgezések áldozataivá válnak véreink. Duplafül Kettő kihallgatott egy beszélgetést, amint két lógó ruhájú, taszító fejfedőt viselő ember, otthonunk közelében, az általuk folyosónak nevezett hatalmas és veszélyes nyílt területen, röhögve mesélik egymásnak, az egérfogó használata elméletileg csak fegyverviselési engedéllyel lehetséges. Hogy mi az az elmélet, azon elmélkedem épp, de nekünk nem is lényeges az emberi fogalmak bemagolása. Fontos, hogy a pincébe mászkálást ugyan nem nehezményezhetjük, de a befalazást, csapda állítást és kimúlást okozó szerek beetetését igen. Ehhez, az említett ember-állami engedély szükségeltetik. Fel fogjuk emelni szavunkat, hogy ne csak kövér lábú, nagy cipős embereknek, hanem nekünk, igaz sajtevőknek – bár sajnos kénytelenek voltunk átszokni a minden másra – is tegyék lehetővé a védekezést. Egyrészt, Fősajtosi fejem azt diktálja, hogy a fegyverviselési engedély birtoklását elmulasztó, minket támadót gyilkosság esetén, büntessék azzal a tettest, amivel minket támadott. Másrészt, ha nem tudunk ilyen illuzórikusan virágillatú, szépséges eredményt kicsikarni a büntetés tétel terén, legalább harci egységbe tömörülésünket várják ki.

Adjanak metszőfog viselési, és támadás esetén használati engedélyt, hasonló feltételekkel. Ugye emlékeztek, soha nem figyelmeztetett minket senki a ránk leselkedő – fel kell sikoltanom -, borzalomra. Most, néhány döbbenetpillanattal emlékeztünk meg, kis családunk többezres nagyságú – pruccostól vénségig terjedő – áldozataira. Mindig orvul támadtak! Emlékezzetek, amikor szegény Mocsek helyettünk tesztelte, a szemre világosan látható csapdát. Mi végignéztük… Most érte is rendezünk pár perc szimat szünetet! Minden más alkalommal, hasonló hátbatámadások védtelen áldozataivá váltunk, ezért kérni fogom a metszőfog viselési és használati engedély bármikoriságát! Természetesen, alvás közben lepjük meg a garázdákat, ha nem hajlandóak jobb belátásra térni. Ellenkező esetben, mivel szerény bujdosó nép vagyunk,  eszünk ágában sincs támadni, még védekezni sem, hiszen az ember szó hallatán rohanhatnékunk támad. Ti ketten álljatok a hátam mögé, enyhén balról és jobbról, a többiek, az egérbüszkeségi sajtosság korgó gyomrú kimutatásával, délcegen lépkedjenek utánunk.

 

A kis csapat, a sok irtogató akció után alig pár százra csappant sereg, bemenetelt az egyik tárgyalóterembe és Elősajtos diadalmenetben közelített a bírói pulpitus felé. Nagyobb tiszteletet mutatott, mint a zsömlének, mikor belerágja magát. A hosszú, fura ruhás, érdekes fejfedőjű, ott üldögélő felugrott és még Fősajtos megszólalása előtt, mielőtt egy „jó napot embervezér, tárgyalni jöttünk”, köszönő tisztázást bökhetett volna kalapácsa alá, “egérinvázió”, ordította magából kikelve. A teremben, nőnemű emberek serege visította szét, a gerinces egérsereg hallójáratait, és még a tárgyalások első, jóindulatú hangja előtt elárasztották a helyiséget – kimondani is keserves -, emberi szemszögből egértelenítővel. Félkómás állapotban remegtek, mígnem a teremőrök egy nagy konténerbe seperték őket. A nők kifutottak, még egyik másik férfi is.

Csak a vádlott illant meg, benne még maradt egértisztelet és némi részvét… Nem akart résztvenni tovább a tárgyaláson.

Legutóbbi módosítás: 2012.06.13. @ 17:13 :: Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/